Lapunk indulása óta számtalan levelet kaptunk a bírók - finoman szólva is - hajmeresztő ítéletei miatt, sőt nem kevésszer két egymás ellen játszó csapat is kritizálta egyazon játékvezetői hármas munkáját.
Jelen írásunkat a hétközi, május 1-jén lejátszott Zala megyei forduló történései ihlették, és konkrétumok nélkül, általánosságban fejtjük ki véleményünket tapasztalataink és olvasóink levelei alapján a játékvezetésről.
Az amatőr labdarúgás berkein belül a játékosok jobbára a testmozgás, a játék, a csapathoz tartozás vagy éppen a sikerélmény öröméért futnak ki hétről hétre a gyepre. Anyagi ellenszolgáltatás csak néhány megye I-es csapatnál dívik, alsóbb osztályokban szinte sehol.
Szerdán, május 1-jén, munkaszüneti napon, verőfényes napsütésben vonultak pályára a csapatok az MLSZ (és az időjárás) által rendkívül szorosra szabott menetrend értelmében, ahelyett, hogy családjukkal, barátaikkal töltötték volna az ünnepet kirándulva, majálisozva vagy akárhogy. Ha máskor nem is (dehogynem, akkor is), most igazán megillette volna őket, hogy legalább átlagos bíráskodás mellett játsszák le a mérkőzést, és ne a spori szeszélyeinek kitéve kelljen összeszorított fogakkal és ököllel végigjátszani a 90 percet, hogy aztán az összecsapás végén fortyogó düh közepette állapítsák meg, hogy a mai nap is pocsékba ment, miközben a bíró a helyi ivóban hasára ver "jól megérdemelt" fizetésének.
Jó, ne általánosítsunk ennyire, de talán érződik, hogy mit szeretnénk mondani. A tehetetlen elkeseredés szólt egynéhány levélből, nem csak ma, melyek arról szóltak, hogy milyen igazságtalanság érte csapatukat. Ha csak a fele jogos sérelem, akkor is elkeserítő az állapot.
Elfogadhatatlan, hogy személyes ellentétek vagy érdekek miatt, urambocsá' hozzánemértésből vagy nemtörődömségből ítéljenek hibásan ide vagy oda.
Ha pénzt kapnak a munkájukért, akkor azt tisztességesen lássák is el! Elképzelésünk szerint alternatíva lenne egy "bírok bajnokságának" bevezetése, melyben a csapatok pontozása alapján alakulna ki a tabella. A legjobb bíróknak, akár csak a kluboknak, lehetőségük lenne feljebb lépni magasabb osztályban bíráskodni, ahol nagyobb szakmai presztízs, és fizetés illetné meg őket, míg az utolsók kiesnének(ritkábban, vagy nem hívnák őket meccset vezetni egy bizonyos ideig). Ez motivációt jelentene játékvezetőknek az igazságos ítéletekhez.
Egy másik opció szerintünk abban rejlik, hogy a játékvezetők (remélhetőleg) nem olyan magas tiszteletdíjban részesülnek megyei szinten, hogy az a megélhetésüket jelentené, így a "bírók bajnokságának" alapján a leggyengébben teljesítő spori fizetését meg lehetne vonni, amit aztán a tabellát vezetőéhez hozzácsapnának. Mondjuk negyedtávokra lebontott szezon mellett egy-egy fizetésig csak 7-8 fordulót kellene várniuk a bíróknak, és a következő etapban lehetne javítani, mert nullázódik a tabella.
Két lehetőséget vázoltunk fel, amik csak hirtelen eszünkbe jutottak, nincsenek részletekbe menően kidolgozva, sőt, lehet, hogy megvalósíthatatlanok, de reformra mindenképpen szükség van. Főleg, hogy a magyar labdarúgás eddigi rendszerének átszervezése miatt tovább sűrűsödnek a megye bajnokságok, és az NBIII-ból érkező alakulatok is joggal várják majd el, hogy megfelelő bíráskodás mellett fussanak ki hétről hétre a pályára.