Elképesztő súly nehezedik most egy szegény magyar játékvezető vállára, de nála is sokkal jobban kell szégyenkeznie annak, aki kitalálta a gólbíró intézményét. Így úszik el Kassai Viktor Eb-döntője.
Először rossz viccnek tűnt, amikor feltűnt a pálya mellett az ötödik, majd a hatodik, hetedik játékvezető. Nem lehetett ezt az ostoba tobzódást mással magyarázni, mint a nem elhanyagolható befolyású bírólobbi mesterkedésével, ám már a kezdet kezdetén, az ötödik játékvezető rendszerét tesztelő 2006-os németországi világbajnokság alatt kiderült, hogy öten ugyanúgy tévednek, mintha minden felelősség egy emberé lenne, összesen négyen mulasztották el a kollégái közül figyelmeztetni Graham Pollt, hogy Josip Simunicnak három sárga lapot mutatott fel az Ausztrália–Horvátország mérkőzés során. Pollt, aki a vb egyik legjobb bírója volt, azonnal haza is küldték.
A FIFA és az UEFA (itt sajnos Michel Platini személyes felelősségét is meg kell említeni) a játékvezetők létszámának további növelésében látta a megoldást, pedig a leginkább vitatott esetekben (lesek és gólvonal mögé pattanó labdák) a technika feketén-fehéren megmondaná, hogy mi a helyes ítélet, kiszűrve ezzel rengeteg felesleges vitát és végzetes hibát. A videóbíró intézményét azonban (amely persze sohasem helyettesítheti a játék egészét felügyelő és a futballistákat fegyelmező vezetőbírót) a 2010-es világbajnokság megdöbbentő hibái (legmarkánsabb példa Frank Lampard jóval a gólvonal mögé pattanó lövése a németek ellen) sem hozták el, illetve nem gyorsították eléggé fel a folyamatot, még mindig csak tesztelik az esetleges technikai újításokat és vitatkoznak a bevezetésükről. Ez lett a világ jelenlegi legjobb játékvezetőjének, Kassai Viktornak a veszte. (Ok, ne temessük még, láttunk már olyat, hogy az UEFA határozottan kiáll egy embere mellett, főleg, hogy főként a segítői hibáztak, igaz, a házigazdától elvett gól nem jó ómen egy világversenyen – ne feledjük, az Eb-döntőt Ukrajna fővárosában rendezik, és bőszítené az ukránokat, ha Kassait látnák feltűnni a kivonuló csapatok élén, Vad Istvánról nem is beszélve, sőt, már a meccs előtt támadná a világsajtó. Ennek a gondolatmenetnek persze az is lehet a vége, hogy Kassait megmentik egy negyeddöntővel vagy egy elődöntővel, ami főleg a jövő szempontjából lenne hatalmas gesztus az UEFA-tól. Még ha a magyar bírónak világszerte szurkoló kollégák, szakmabeliek, szimpatizánsok számára a várva várt döntőhöz képest csalódást is jelentene mindez, ebben a pillanatban ez a legtöbb, amit remélhetünk. Hiszen egy adott tornán sokkal fontosabb az ott nyújtott teljesítmény globális lélektani hatása, mint az, hogy általában milyen jó játékvezető valaki, ez a logika pedig a döntő vezetésének lehetőségét a történtek után kizárja, sőt, a magyarok hazaküldését valószínűsíti.)
Annyira megszoktuk már, hogy Kassai minden szinten helytáll, hogy kevesen féltették őt az ukrán–angol meccstől. Pedig ha azt nézzük, hogy a házigazda és a mindig a nemzetközi figyelem fókuszában lévő Anglia játszott, eleve kockázatos meccsről beszélhettünk. De mindenki úgy volt vele, „na ez még menjen le simán, aztán jöhet az elődöntő vagy a döntő”. Csak éppen ez nem „ment le simán”, és még csak nem is igazán Viktor hibájából. Az első félidőben lapot sem kellett adnia, s úgy nézett ki, parádésan hangol a következő feladatra, ami jó eséllyel a döntő lehetett volna. De ekkor, mint a derült égből villámcsapás, jött az az ukrán kontra, és minden összezavarodott. Érthetetlen, hogy a rendre hibátlanul lengető, és Kassival évtizedes összeszokottsággal dolgozó Erős Gábor, aki pár perccel korábban sem intett be egy lest (igaz, mire emelte volna a zászlót, már kirúgás következett, nem volt tehát jelentősége), miért nem jelezte, hogy lessel indult az akció (egy fotót kaptam egy kedves kommentelőtől az esetről, de a televízió magyar kommentátora és egy szakkomentátora sem hozta szóba), ami elejét vehette volna az egész cirkusznak. Ehelyett jött a második hiba, ami az elképzelt ideális forgatókönyvet, hogy Kassaiék besétálnak a kijevi döntőbe, rémálommá változtatta.
Olyan butaságot persze ne mondjunk, mint amit az Index ír, vagyis, hogy egy labdányival volt beljebb a gólvonalnál a labda, ugyanis – úgy látszik, nem árt elismételni a kézenfekvő, unalomig emlegetett szabályokat is – nem az számít, hogy a 12 centiméteres gólvonal közepéhez képest kicsit beljebb vagy kijjebb van a labda, hanem az, hogy teljes terjedelmével áthaladt-e a gólvonalon. Márpedig ez a labda éppen, hogy áthaladt teljes terjedelmével a gólvonalon, de általános megállapítás, hogy áthaladt. Lásd a fotón. A baj nem az, hogy Kassai ezt nem vette észre (bár, ha nincs gólbíró, megérzésből talán megadja a gólt, mert elsőre is úgy látszott, hogy bent volt a labda, amikor John Terry elkeseredetten kivágta), hanem az, hogy az az ember, akit szinte csakis ezért állítanak oda, aki ezért edzett, tesztelt, futott, gyakorolt, utazott, hogy ha egyszer lesz egy kétes gólvonali-szituáció, akkor a helyén legyen az esze, a szeme, nos, hogy a gólvonalon meredten álló, az esettől pár méterre lévő Vad István nem jelzett gólt. Most majd azt vetik a szemére (!), hogy ez az egyetlen egy döntést kellett volna jól meghoznia az Eb-n, ezért volt ott. A hozzáértők három körülményt hibáztatnak, amikor magyarázni próbálják a magyarázhatatlant: egyrészt, hogy Vad, noha az alapvonalon állt, a feje mintegy öt centiméterrel a pálya felé billent, azaz számára benne lehetett a képben a kapufa, és hihette, hogy a labda nincs teljes terjedelmével belül, másrészt, hogy kár volt az UEFA-nak a gólbírókat a bal oldalról a jobb oldalra áthelyeznie, így ugyanis nem eggyel több szempár figyeli, hogy átjutott-e a gólvonalon a labda, hanem a gólbíró egyenesen takarja a kilátást a partjelző elől, akinek hagyományosan az ilyen helyzetek megítélése is a feladatai közé tartozik, míg a harmadik kifogás, hogy Terry tiszta fehér szerelése és a fehér labda összemosódott, egy tizedmásodperc alatt képtelenség volt felmérni a helyzetet.
Vagyis, vonhatjuk le az általános következtetést, hiába a gólbíró, a legkritikusabb szituációk megítélésbe ugyanúgy csúszhat hiba, mint korábban három játékvezetővel, innentől kezdve pedig teljesen fölösleges ilyesmivel megalázni egy egyébként tehetséges FIFA-játékvezetőt, jóllehet a tudomány és a technológia mai állása szerint az eset megítélésére egy pár száz dolláros készülék tökéletesen alkalmas lenne. Vad, elismert játékvezető-dinaszia tagja lévén (a nagypapája is futballista, majd játékvezető, s az édesapja is NB I-es játékos, majd FIFA-bíró volt) régóta hallgatja a baráti szóvicceket a nevével (Vak István), ami valóban jópofa zrika mindaddig, amíg ilyen tragikus, kimondottan az éleslátást megkérdőjelező hiba nem történik. A képen amúgy látszódott Pista zavarodottsága, valószínűleg pár másodperc alatt benne is tudatosodott, hogy hibát követhetett el, de akkor már nem volt mit tenni. Ezért lehetetlen nem igazat adnunk Puzsér Róbertnek, aki a borzalmas hiba délelőttjén feltöltött videoblogjában éppen a videobíró égető szükségességéről beszél: http://puzser.web4.hu/cikk/puzser-szerint-ertelmetlen-futballt-nezni-videobiro-nelkul). Azt pedig csak nagyon halkan jegyezzük meg, hogy a korábbi csapatba Fábián Mihály helyett került be gólbírónak Vad, aki a Wembleyben, tavaly a BL-döntőn Kassai tartalékja volt.
A képzett, BL-meccseket irányító játékvezetők fotocellás készülékké való visszaminősítése szörnyű és kegyetlen tévedés, ez egyszer s mindenkorra kiderült. Teljesen olyan ez, hogy mintha egy Formula-1-es csapat második számú pilótájától azt kérnék, hogy cseréljen kereket pilótatársának, ám ha elgurul egy csavar, mert véletlenül leejti, akkor oda a világbajnoki cím. Ugye, hogy méltatlan?
Elképesztő súly nehezedik most egy szerencsétlen, egyébként sokra hivatott magyar játékvezető vállára, de nála is sokkal jobban kell most szégyenkeznie annak, aki kitalálta ezt az elképesztő baromságot, a gólbíró intézményét. Néhány milliméter miatt úszik el az Eb-döntő Kassai Viktornak, aki most tényleg nem tehet semmiről. Az ominózus eset után, a meg nem adott gól ellentámadásának végén, a 62. percben kellett felmutatnia az első sárga lapot, azonnal ideges, kapkodó lett a meccs, és bár ezután hullottak a lapok, Blohin őrjöngött a kispad mellett, a magyar játékvezető nem veszítette el a fejét, és hibátlanul lehozta a folytatást is.
De lesz-e még folytatás? Különös szerencsétlenség a magyar játékvezetők szemszögéből, hogy az Eb-n eddig övék a legnagyobb hiba. Még ma kiderül.