A futballért végzett csaknem hat évtizedes, sokrétű munkájáért a közelmúltban a Baranya Megye Labdarúgásért díj arany fokozatában részesült Futó Gyula (74).

Ha valaki megérdemli, akkor Futó Gyula igen. Hatvan éven keresztül szolgálta kedvenc sportágát, a labdarúgást. Harmincnégy esztendős koráig aktívan focizott (a PVSK-ban kezdte, a Pécsi Vasasban fejezte be, a legmagasabb osztály ahol játszott, az NB II. volt), hosszú ideig focibíróként és partjelzőként is működött, amikor pedig letette a sípot, illetve a zászlót, játékvezető-ellenőr (országos is), aztán megyei JB-elnök lett. Több cikluson keresztül résztvett az NB III. Dráva-csoport versenybizottságának munkájában, a testületben Baranyát képviselte.

Játékvezetőként sok meccsen ténykedtem, az NB II. volt a legmagasabb szint, amit bíróként elértem, az NB I.-ben partjelzőként láthattak - meséli. - Szerencsére sok balhés mérkőzésem nem volt a pályafutásom alatt, egyre azonban nagyon pontosan emlékszem, arra, ami a Jánoshalma?Szegedi Vasút NB II.-es bajnokin, illetve utána történt, amelyet vezettem. A hazaiak kikaptak, a szurkolóik nekem és a két mohácsi segítőmnek verést ígértek, a rendőrök kísérték el az autónkat, amíg biztonságos helyre nem értünk. De megúsztuk.

Ahogy mondja, a döntéseit általában elfogadták a játékosok, ebben sokat segített a futballista múltja. Amit fekete ruhásként nem látott a pályán, azt a korábbi focista évek tapasztalataiból kikövetkeztette. Persze, mindezt hamar kellett megtenni. 

Manapság ugyan nem gyorsabb a játék, ám minden résztvevőnek gyorsabban el kell döntenie -  magyarázza.

Elnézőbbek a játékvezetők, többet megengednek a focistáknak. Ami nem biztos, hogy jó. A meccsekre már nem járok ki, a magyar bajnokikat nem nézem meg a tv-ben, de a spanyolokéit imádom. És még valami: az angol bírókat gyengének tartom.

forrás: bama.hu