Mit keres egy nő játékvezetőként a futballpályán? A kérdés ma is sokszor elhangzik, ám talán kevesebbszer, mint mondjuk tíz éve. Urbán Eszter pályafutása majdnem ennyi időre nyúlik vissza.

Szállj, szállj, szállj fel magasra! - köszöntötte Urbán Esztert a Piramis együttes nótája. Nem volt meglepő, hogy e dallamok hallatán, a hatalmas torta mellett, barátai és sípmester társai gyűrűjében elérzékenyült a 2009-es év legjobb megyei labdarúgó játékvezetője.

Talán a negyedik meccsen lehetett, amikor nem adtam meg egy tizenegyest a hazai csapatnak. Erre a vendégek ugyancsak eljátszották ezt. Tesztelték, mennyit tudok. Mit ne mondjak, jó lecke volt! - említi bájos mosoly kíséretében a gyöngyösi hölgy. Most őt ünneplik, élvezi a siker ízét, de így volt ezzel egy esztendeje is, igaz, akkor élete párja állt a középpontban.

Ádám (Farkas Ádám NB I-es játékvezető -  a szerk.) előmenetele nagyon fontos számomra. Megértem és próbálom segíteni minden problémáját. Teljes mértékben át tudom érezni azt, amit játékvezetőként megél. Tavaly ilyenkor sorban másodszor kapta az Év legjobb játékvezetője címet, amit én is úgy megsirattam, ahogy az ő is tette. Ez most nekem jutott osztályrészül, és elmondhatatlanul boldog vagyok.

A játékvezető kollégák aztán sorban érkeznek, gratulálnak a kitüntetettnek, és úgy tűnik, nem kötelességszerűen teszik, hanem őszintén osztoznak Eszter örömében. Édesanyja is büszke az ő kicsi lányára, akit, ha annak idején elenged Egerbe labdát rúgni, aligha ünnepelhetne ezúttal a megyei játékvezetők társadalom.

Focizni nem mehettem, viszont az alapfokú tanfolyamra beiratkozhattam és ezzel valamelyest javult a hangulatom. Utólag persze megértem anyut, féltett, nem akarta, hogy ingázzak Gyöngyösről Egerbe. Édesapám akkor más sajnos nem volt közöttünk, hét éves koromban vesztettük el...

A közeli hozzátartozók szerepének fontosságát többször is kiemeli a megyei top bíró (ez utóbbi kifejezést nagyon nem szívlelik a sporik?), aki nő létére és fiatal kora (szeptemberben lesz 26 éves) ellenére ilyen magasságba jutott. Ehhez kellett, hogy a decemberi bejelentés, mely szerint idén FIFA kerettagként számolnak vele, vagyis a nemzetközi színtéren is bemutatkozhat. Teheti Gaál Gyöngyi és Kulcsár Katalin után harmadik magyar nőként. A civilben a Kálváriaparti iskolában testnevelő pedagógus azonban jól tudja: a neheze csak ezután következik. Meg kell(ene) felelni az elvárásoknak!

Áprilisban a női Bajnokok Ligája egyik negyeddöntőjén tartalék játékvezetőként utazhatok majd Németországba. Ez lesz az első nemzetközi meccsem, ahol Gaál Gyöngyi fújja sípot Makkosné Petcz Brigitta és Hima Andrea asszisztensek társaságában. Az előzetes becslések szerint mintegy 20-22 ezer néző előtt zajlik majd a mérkőzés? Ha azt veszem, hogy még anno Orosházán, eddig 750 fő volt számomra a rekord, akkor érezhető a különbség. Az eltérés persze nem csak ezen a téren mutatkozik meg a hazai állapotok és külföldi viszonyok között.

Óriási dolog, hogy megadatik számomra a lehetőség a nemzetközi szereplésre, mert magas szinten űzhetem azt, amit igazán szeretek. Hogy aztán meddig juthatok? Jó lenne minél feljebb, egészen a top kategóriába tartozni, de ez nem könnyű. Ha viszont odaadóan, kellő alázattal és kitartóan csinálja az ember vállalt feladatát, továbbá a szerencse is a pártján áll, elérheti a kitűzött célt. Ebben hiszek.

Ha nem szívből, szeretetből bíráskodnék, már rég abba hagytam volna, vagyis nem azért fújom a sípot, mert ebből szeretnék megélni. A pénz szerepe persze nem utolsó szempont, különösen nemzetközi szinten. Az elhivatottság azonban mindennél többet jelent.

Egy nőnél az anya szerep sem másodlagos. Két-három évig azonban a gyermekvállalás vélhetően nem kerül napirendre az Urbán, Farkas párosnál. Később talán egyéves kihagyás beleférhet a karrierbe, amihez az alapokat most kell lerakni. Ennek érdekében járt kint Eszter Nottingham-ben angol tudását tökéletesítendő, mert legalább egy idegen nyelv ismerete minimum követelmény ezen a szinten.

A Szállj, szállj, szállj fel magasra! nóta azonban magyarul hangzik a legjobban.