Öt hónappal ezelőtt számolt be a pmlszjb.hu be arról, hogy Fenyvesi Szabolcs lett Pest megye utánpótlás játékvezetője. Akkor az utánpótlás kerettagságig megtett utat elemeztük vele, és csak reménykedtünk abban, hogy néhány hónap elteltével előrelépéséről tudósíthatjuk olvasóinkat. Most Fenyvesivel nagyot fordult a világ, hiszen elérte azt a célt, amelyért ismételten keményen megdolgozott. Az új országos kerettaggal Székesfehérváron, a húsz megye tornájának mérkőzései közben beszélgettünk.

- Mondhatjuk, hogy valóra vált az álma?
- Persze, hiszen lassan tíz éve azon dolgozom, hogy az országos keret tagja lehessek. Azonban úgy gondolom, ez is egy lépcsőfok, amit meg kellett lépnem, de a nagy feladatok még előttem vannak.

- Hogyan értékeli az eddig megtett utat?
- Tizenhárom utánpótlás mérkőzésem volt országos ellenőrrel az elmúlt hónapokban. Ha azt számításba vesszük, hogy átlagosan öt ilyen mérkőzés jut egy UP játékvezetőre, nem mondhatom, hogy alul terheltek. Úgy érzem, hogy jól sikerültek, így ennek gyümölcse az előrelépés?

- Hogyan tudta meg, hogy feljebb léphetett?
- Vágner László elnök úr hívott fel, és közölte, hogy februárban NB II-es játékvezetőként számít rám az edzőtáborban. Ahogy ő mondta: pályán kívül szerényen, pályán belül határozottan kell végeznem a feladataimat.

- A leterheltség az arcára van írva, kicsit talán fogyott is, ugye?
- Igen, valóban néhány kilót ledobtam, de ez nem csoda. Hét NB III-as, négy Magyar Kupa, és egy megyei első osztályú mérkőzésen volt országos ellenőrzésem, ez utóbbin Vágner László nézte meg a működésem. Bónuszként pedig én vezethettem az egyik Nyugat-Nyugat keretszűkítő meccset, ahol a teljes NB I-es játékvezető és ellenőr keret is kint volt a lelátón. Ezen meccsek ellenőrzéseinek átlaga nagyjából 8,3 volt, így érzésem szerint stabil, jó teljesítményt nyújtottam.

- Jön a Karácsony, de lazítani fog egy picit?
- Úgy gondolom, egy hetet adok magamnak, hogy pihenjek egy kicsit. Focizgatok, és heti négy edzés helyett most csak egyszer megyek futni és úszni. Január ötödikén viszont indulnak az edzések és addigra már újra formába kell lendülnöm. Stamler Péter országos edzései mellett külön munkát is végzek, mint eddig is, hiszen februárban tesztelünk, nem lustálkodhatok.

- Mire számít, mikor debütálhat az országos keretben?
- Bízom abban, hogy nem kell sokat várnom, és talán már márciusban kaphatok mérkőzést. Rajtam nem múlik, én úgy készülök, hogy akár az első fordulóban is szerepet kaphatok, így nem érhet meglepetés. Folyamatosan készülök, nem izgulok azon, hogy mikor küldenek, amikor eljön az idő én megyek, és meg kell oldanom a feladatot.

- Ön tagja a Pest megyei játékvezető válogatottnak. A székesfehérvári teremtorna nem túl fényes eredményt hozott a csapatnak?
- Jó meglátás, eddig két mérkőzés, két vereség. A hátralévő mérkőzéseket becsülettel le kell hoznunk, és lehet, hogy a továbbjutáshoz az sem lesz elég. Kellene egy góllövő, lehet, hogy hirdetnünk kellene az Expresszben erre az állásra. Az első nyolc helyet céloztuk meg, de úgy érzem, jelen pillanatban át kell értékelnünk a céljainkat?

- Azt tudjuk, hogy a családján belül is erős az elkötelezettség a játékvezetés iránt. Ők mit szóltak a jó hírhez?
- Most nagy az öröm nálunk, hiszen az utóbbi fél évben mindent erre tettem fel. Ők maradéktalanul támogattak, és tudják, hogy ez még a jövőben is sok lemondással és áldozattal fog járni. A focin kívül nincs is számomra magánélet, szerencsére úszómesterként is csak a sportra kell koncentrálnom. Angolból továbbra is célom a nyelvvizsga megszerzése, nem szeretném, hogy a további előrelépésnek esetleg ez legyen az akadálya. Kellően motiváltnak érzem magam, így csak a céljaimra koncentrálok és megteremtem magam körül az ehhez szükséges légkört.

- Mit üzenne a fiataloknak, akik még most állnak pályájuk elején?
- Kitartás, és csinálni kell mindenáron. Jómagam Négy éve még ?megye hármas? játékvezető voltam, és lehetnek rosszabb periódusok, de sosem szabad feladni. Szabadidőmben a megyei meccsekre továbbra is ki fogok járni, hiszen ez az életem. Kíváncsi vagyok a kollégákra, a bátyámra, a barátokra. Persze vannak terveim is, de ezek még a jövőben körvonalazódhatnak. Remélem, a továbbiakban is megtalálnak majd a lehetőségek és én pedig majd élhetek velük.