Ménfőcsanakon tartott szakmai estet Kassai Viktor, akit a napokban a világ legjobb játékvezetőjének választottak meg.
Vendég volt még a ménfőcsanaki származású Kulcsár Katalin is, aki most már hazánk egyik legjobb női játékvezetője. Pályafutását szinte a kezdetektől nyomon követtük a Kisalföldben, nemrég férfi NB I-es meccsen bíráskodott és egyre több rangos nemzetközi mérkőzésen dirigálhat.
Ha a futballunk nem is világszínvonalú, remek játékvezetőink vannak. Többek közt Palotai Károly, Puhl Sándor alkotott ezen a pályán maradandót. Kassai Viktor jelenleg hazánk legismertebb és legmagasabban jegyzett játékvezetője.
- Gyakran hívják ilyen szakmai estekre? - kérdeztük a nemrég BL-döntőt is vezető sípmestert.
. Sokféle rendezvényen veszünk részt, ez tény, vannak közte ilyenek is. Kati miatt szívesen jöttem ide Ménfőcsanakra. Most jó a megítélésünk, s az a normális, ha sok helyre elmegyünk. Valamilyen szinten nekünk talán már példakép funkciónk is van. Örömmel megyek, mert ha csak miattunk lesz tíz százalékkal több játékvezető, vagy miattunk kezd el kicsivel több gyerek futballozni, akkor már megérte. Nemcsak kapni kell a futballtól, adni is kell a labdarúgásnak valamit.
- A világ legjobb játékvezetőjének választották. Mit jelent önnek ez az elismerés?
-Természetesen nagyon jólesik ez a díj, igaz, az elmúlt években asszisztens kollégáimmal már bekerültünk azok közé a játékvezetők közé, akik a világ legjobb meccseit vezethetik. A világbajnokságra csak a legjobbak jutnak el, mi szerencsére ott lehettünk. Ha az ember kap egy díjat, egy rangsorban az első helyen végez, az szerintem egy elég szubjektív dolog. Inkább annak van jelentősége, milyen mérkőzéseket kapunk és vezetünk. A legfontosabb, hogy ebben a tekintetben évek óta a legjobbak közé tartozunk, és nem azért, mert valaki azt mondta és egy szavazás élén végeztünk.
- Van még, ami motiválja?
- Nemrég értünk el a pálya csúcsára, sokan álmodnak arról, mikor elkezdik a játékvezetést, hogy ilyen meccsekig eljussanak; szeretnénk ezen a szinten kicsit megragadni, hiszen ezért dolgoztunk húsz évig. Motivál, hogy ilyen színvonalon vezethetek, fontos, hogy minél több ilyen mérkőzést, élményt átéljek. Azt szoktam mondani, ha valaki meg tud enni egy tortát, utána meg tud enni még egy szeletet is belőle... De motiválnak a hazai mérkőzések is, sokkal jobb készülni egy élvonalbeli meccsre, mint mondjuk otthon a tévé előtt ülni.
- Sokan vélik úgy, hogy a hazai mérkőzéseket még önnek is nehezebb vezetnie.
-Ez változó. Van, amikor egy BL-meccs nehéz, s van, amikor egy hazai találkozón alig kell a sípba fújni. Minden meccs más, és nem lehet kijelenteni, hogy nekem már itthon abszolút tekintélyem van, hiába vezetek tizenkét éve az NB I-ben. Ezért kell minden hazai mérkőzésre is maximálisan felkészülni, mert nem tudhatjuk, mi vár ránk. Idővel persze a tekintély egyre növekszik, de ezt minden meccsen újra meg kell teremteni. Ezt pedig jó döntésekkel lehet elérni. Persze tudni kell, mikor kell nagyvonalúnak is lenni. Egyébként úgy látom, igazán jó bíró csak akkor lesz valaki, amikor a pályafutását befejezi. Bede Ferencet például sokan szidták, most, hogy abbahagyta, minden pályán a vállát simogatják, micsoda jó bíró volt...
- Beszélget meccs közben a játékosokkal?
-Igen, sokat beszélek, próbálom megelőzni a dolgokat, de nem vagyok úgymond bratyizós játékvezető. Ami köztem és a játékosok között van, úgy vélem, egy munkakapcsolat, ami kilencven percig tart. Lehet úgy vezetni meccset, hogy nem szólunk a játékosokhoz és csak a lapokat mutatjuk föl, de szerintem nem a büntetés a lényeg, hanem hogy megelőzzük azokat.
- Van már olyan tehetség, aki majd az ön utódja lehet?
- Ezt soha senki nem tudja előre megmondani. Amikor én 1997-ben NB II-es játékvezető lettem, egy voltam csupán a sok fiatal közül, akiről azt mondták, hogy hát ügyes, jó a kondíciója, lehet belőle valaki. Ilyenből nagyon sok van most is. Az nem mindegy, hogy ezt a tehetséget ki tudja-e hozni magából valaki a hat-nyolc-tíz év alatt. Kinek van akkora tehetsége, hogy jó időben jó döntéseket hozzon, mert hiába vezet valaki kilenc meccsen jól és lehetne belőle egy második Puhl, ha a tizediken, amelyiken épp ott az ellenőr, elhasal. Vannak tehetségek, de a futballal ellentétben ebben a szakmában nem lehet megmondani, kiből mi lesz. Hosszú folyamat eljutni magas szintre, szerintem a kilencvenes években rólam sem mondta senki, hogy biztosan FIFA-bíró leszek.
- Milyen feladatok várnak önre ebben az évben és a családja hogyan tolerálja a sok távollétet?
- Hamarosan Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőt vezetek, s lesz majd egy EB is. Európa-bajnokságon még nem vettem részt, úgyhogy biztos nagy élmény lesz az ötfős magyar csapattal szerepelni a tornán. Távlati cél a következő világbajnokságon ott lenni, Brazíliába eljutni nem egy hétköznapi történet. A mi családunk a játékvezetésben élt, az édesapám idén negyven éve játékvezető. Korábban sem voltak számunkra szokványosak a szombatok és vasárnapok. Mentünk, ha menni kellett, úgyhogy ezzel sohasem volt gond.