Újabb fejezet nyílt a hazai játékvezetés „transzparenciájának” történetében, amely ismét komoly kérdéseket vet fel a szakmai irányítás következetességével kapcsolatban.
Az élvonalbeli keretben ugyanis olyan asszisztens kapott debütálási lehetőséget, aki az elmúlt időszakban többször is elvérzett a rendes fizikai teszteken, és csupán a pótvizsgákon tudta teljesíteni az előírt szintet.
A történet pikantériáját az adja, hogy alig néhány héttel ezelőtt még egészen másfajta szigor uralkodott a testületnél. Hanacsek Attila akkor személyesen, videófelvételek kockáról kockára történő visszanézésével ellenőrizte a fizikai felméréseket. A szigor pedig nem maradt el: több asszisztenst utólag, mindössze 1-2 centiméteres pontatlanság miatt meszeltek el és vettek ki a keretből.
Úgy tűnik azonban, hogy a mérce nem mindenkinél ugyanúgy áll. A most debütáló partjelző esetében – aki történetesen ugyanabból a Győr-Moson-Sopron megyéből érkezett, ahonnan a korábbi kollégái által már szinte kitagadott és szégyellt játékvezetői elnök is származik – valahogy mégis elnézőbbnek bizonyult a vezetés, és az előzmények ellenére zöld utat kapott a legmagasabb osztályba.
A kettős mérce a focipályák mellett és a lelátókon is egyre nehezebben magyarázható. Amíg egyeseknél a milliméterek és a videóelemzés dönt a karrierről, addig mások pótvizsgákkal a hátuk mögött is eljuthatnak az NB I-be. A jelenség pedig olyannyira megihlette a futballközvéleményt, hogy a szurkolók és a szakmabeliek körében már egy saját, erre a helyzetre írt átiratot dúdolnak:
„Hiába nézik a felvételt, ha a mérce így billeg, A következetesség itt csak egy jól hangzó díszlet. A kitagadott elnök földije, hát elnézik a hibát, Így debütál az élvonalban egy újabb bukott diák.”
A kérdés már csak az: mikor lesz újra egységes a szabálykönyv nemcsak a pályán, hanem a felméréseken és a küldéseknél is?