A stopper már nem elég: Amikor a tévé előtt bukik el a futóteszt

A magyar labdarúgásban a játékvezetők és asszisztensek fizikai felmérése körüli események szinte mindig komoly hullámokat vernek, de a videóalapú utólagos kizárás egy egészen új fejezetet nyitott a hazai játékvezetői bizottság (JB) történetében.

A videós utóellenőrzés példátlansága

A fizikai tesztek (mint például az UEFA által is előírt FIFA Fitness Test) hagyományosan a helyszínen, stopperórával és emberi szemmel mért felmérések. Amikor egy asszisztens vagy játékvezető lefutja az előírt távokat és időeredményeket a pályán, az ott jelen lévő ellenőrök és tesztvezetők azonnal visszajelzést adnak a sikeres teljesítésről.

A mostani esetben alkalmazott módszer – miszerint a teszt lefutása után, felvételekről „kikockázva” bírálják felül a helyszíni eredményeket – több szempontból is mélyreható morális és szakmai kérdéseket vet fel:

1. A bizalom megingása: A játékvezetők abban a tudatban távoznak a felmérésről, hogy teljesítették a követelményeket. Az utólagos módosítás elbizonytalanodást és bizalmatlanságot szül a szakmai vezetés felé.

2. Technikai és szabályozási aggályok: Ha a videós utóellenőrzés nincs előre tisztázva az erre vonatkozó szabályzatban (pontos szögek, kameratípusok, hivatalos fellebbezési protokoll), az utólagos érvénytelenítés jogilag és szakmailag is sérülékeny ponttá válik.

3. Kettős mérce érzete: A játékvezetőktől a pályán azonnali és végleges döntéshozatalt várnak el, miközben a saját vezetői testületük a helyszínen meghozott döntéseket napokkal később, zárt ajtók mögött bírálja felül.

Vezetői követelmények és a múlt emlékezete

A sportéletben a mindenkori döntéshozók szigorát mindig a saját aktív pályafutásuk tükrében értékeli a közösség. Hanacsek Attila – aki a JB élén hosszú ideje meghatározó alakja a magyar játékvezetésnek – tevékenységét mindig kiemelt figyelem kíséri.

Amikor a jelenlegi vezetés maximális szigort és hajthatatlanságot tanúsít, elkerülhetetlenül felszínre törnek a múltbéli történetek. A Kecskeméten történt korábbi eset – ahol Hanacsek aktív játékvezetőként maga sem tudta teljesíteni a fizikai tesztet, majd ezt követően fejezte be az aktív futballbírói karrierjét – pontosan az a típusú viszonyítási pont, amit a sportsajtó és a játékvezetői társadalom nem felejt el.

Bár a vezetők kommunikációjában az idő múlásával finomodhatnak vagy átértékelődhetnek a régi események, az archívumok és a korabeli beszámolók egyértelmű emléket őriznek. Ez a kontraszt – a saját múltbeli engedmények és a jelenlegi, már-már túlzottnak ható szigor között – az, ami igazán feszültté teszi a jelenlegi helyzetet a játékvezetői berkekben.