Most az élvonalbeli kerettől érkezett észrevétel, javaslat, amit Hanacsek Attila lesöpört.

A magyar labdarúgásban a játékvezetés körüli feszültség nem újkeletű, azonban az elmúlt időszakban a kritika iránya és jellege jelentősen megváltozott. Míg korábban elsősorban a klubok, edzők és szurkolók fogalmaztak meg éles bírálatokat egy-egy hibás ítélet után, mára a rendszer belső szerkezete is megingani látszik.

A Hanacsek Attila által vezetett Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) Játékvezetői Bizottságával (JB) szemben megfogalmazott aggályok már nemcsak a pályán hozott döntésekre, hanem a vezetés stílusára és a szervezeti működésre is kiterjednek.

Halmozódó tévedések és edzői felháborodások az NB I-ben

Az NB I-es bajnokságban hétről hétre mérhető a feszültség, amelynek jelentős része a játékvezetői döntésekhez és a VAR (videóbíró) rendszer használatához kapcsolódik. A klubvezetők és vezetőedzők nyilvános megszólalásai hűen tükrözik a bizalom elenyészését.

• Elmaradt vagy jogtalan büntetők: Rendszeres vitaforrást jelentenek a kézzel való játék megítélései és a 16-oson belüli kontaktok. Több edző – köztük a Ferencváros, a Paks vagy a Fehérvár szakvezetői – tette szóvá a sajtótájékoztatókon, hogy a VAR jelenléte ellenére sem születik konzisztens döntés hasonló szituációkban.
• A VAR-használat anomáliái: Bár a videóbíró bevezetésének célja a nyilvánvaló tévedések kiszűrése volt, az NB I-ben a hosszas, perceken át tartó elemzések gyakran mégis vitatható döntésekkel zárulnak, ami szétfragmentálja a játékot és növeli az indulatokat a kispadokon.
• A kommunikáció hiánya: A csapatok rendszeresen sérelmezik, hogy a vitatott esetekről utólagosan kevés vagy semmilyen szakmai magyarázatot nem kapnak a bizottságtól, ami azt a benyomást kelti, mintha a hibákat elhallgatni igyekeznének.

Elégedetlenség a kereten belül: Kérdőív és belső konfliktusok

A külső nyomásnál is lényegesebb fejlemény, hogy a nemzetközi és NB I-es asszisztensi keret jelentős része belső felmérésben adta hangját a felhalmozódott elégedetlenségnek. Az asszisztensek által megfogalmazott problémák a mindennapi működés alapvető kérdéseit érintik:

1. Szervezési és logisztikai irracionalitások: A kerettagok nehezményezik a túlzott és indokolatlan kötöttségeket – mint például a rövid utazásokra is előírt előtte napi elutazásokat –, amelyek nehezen egyeztethetők össze a civil élettel.
2. Késői küldések és bizonytalanság: A mérkőzésküldések késői közzététele ellehetetleníti a személyes, magánéleti tervezést, miközben az állandó értekezletek és megbeszélések szakmai hozzáadott értékét sokan megkérdőjelezik.
3. Anyagi és státuszbéli különbségek: Éles ellentét feszül a profi játékvezetők és az asszisztensek között. Míg a játékvezetők kiemelt díjazásban részesülnek, az asszisztensek jelentősen alacsonyabb díjazás mellett vállalnak hasonló mértékű felelősséget és terhelést.

A belső elégedetlenségre adott vezetői válaszok a beszámolók szerint nem a párbeszéd irányába mutattak. Az érdemi javaslatok elutasítása és a „nem kötelező itt lenni” típusú megnyilvánulások tovább mélyítették a szakadékot a vezetőség és a végrehajtói állomány között.

Nemzetközi visszaszorulás és a jövő stratégiai kérdései

A hazai visszásságok mellett a magyar játékvezetés nemzetközi megítélése is lejtőre került. Míg korábban a magyar bírók rendszeresen jelen voltak a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában, valamint a világbajnokságokon és Európa-bajnokságokon, mára a legmagasabb szintű nemzetközi küldések száma drasztikusan lecsökkent.

Ez a folyamat közvetlen összefüggésben áll a hazai képzés és vezetés hatékonyságával:

• Hiányzik a hosszú távú, átlátható utánpótlás-stratégia.
• A fiatal tehetségek integrálása és megtartása a belső légkör miatt akadályokba ütközik.
• A rendszer merevsége elriasztja a fejlődni vágyó szakembereket.

Merre tovább?

Az MLSZ számára kulcskérdés, hogy miként reagál az élvonalbeli asszisztensektől érkező jelzésekre. Amennyiben a stratégiai értékelések során a probléma gyökerét nem ismerik el, és az adminisztráció továbbra is konfliktuskerülő vagy tekintélyelvű módon válaszol a kritikákra, a rendszer sérülékenysége tovább nő.

A magyar labdarúgás fejlődésének elengedhetetlen feltétele a hiteles, szakmailag felkészült és belsőleg is kiegyensúlyozott játékvezetés. Ehhez nem elég a felületi kezelés; átláthatóbb működésre, a szereplők közötti konstruktív párbeszédre és a szervezeti kultúra érdemi megújítására van szükség.