2001-ben, Gyöngyösön ismerkedtünk meg, amikor a 16 éves lány megérkezett a Gyöngyös Körzeti Játékvezetői Bizottság futballbírói tanfolyamára. Meglehet, féltékeny voltam. Addig én voltam mindenki kedvenc kölyke, hiszen 2000-ben, mindössze 15 évesen vizsgáztam, akkoriban még ritkábban tűntek fel gyerekek a kurzusokon, a közeg pedig olyan volt, ahogyan képzeljük.

Mi úgy nőttünk fel, hogy tudtuk, minden hétvégén bántanak, elhordanak mindennek. Édesanyánk föltételezett foglalkozásáról számos tippet hallgathattunk meg minden áldott szombaton és vasárnap, s talán nem kell mondanom, ritkábban üvöltöttek az agyunkba olyan munkakörről szóló tippet, amelynek nincs köze a szexualitáshoz. Ez egy férfiközeg, lényegében csak férfiak vannak. Minden sztereotípia igaz, amit elképzelnek: alkohol, durvaság, trágárság, minden előfordult ott akkoriban.

Ide érkezett Urbán Eszter.

Nem tudja senki elgondolni, én sem tudtam, talán most sem tudom, mit jelentett huszonöt éve, hogy Heves megyében, a legalacsonyabb osztályban egy nő 16 évesen meccseket kezdett vezetni.

De azt sem tudta senki elgondolni, hogy az a nő FIFA-bíró lesz.

Arra végképp semmi esély nem mutatkozott, hogy egy évvel később levizsgázik egy Ádám nevű srác is, Eszter párja, s ő is FIFA-bíró lesz.

Mesebeli történet, amit végignézhettem, amit végigélünk.

Drámaian szép belegondolni, hogy miként fonódott össze, s lett elválaszthatatlan az életünk, miközben éppen csak futballbírónak vizsgáztunk az ezredforduló környékén Gyöngyösön.

Az első NB II-es meccsén még működhettem is. Szalai Zoltán társaságában partjelezhettem Eszter első másodosztályú meccsén Nagyberkiben. Arra sem emlékszik már senki, de Kaposvölgye néven sokáig országosan ismert csapat székelt ott. Több mint három óra tőlünk, fájdalmasan messze van. Ádám vezette a kocsit, Eszti a meccset.

Amiből vezetett vagy kéttucatnyit még a másodosztályban, 16 éven át volt FIFA-bíró, vezetett öt női Magyar Kupa-döntőt is.

Mi több. tíz éve női U19-es Eb-döntőt is. Ott voltunk akkor is, Szencen. Mentünk szurkolni a bírónak, aki döntőt vezet, s akivel együtt kezdtük kölyökként a szakmát.

Ott volt Ádám is, Ádám apukája is, meg a skacok közül többen.

Mind Esztit néztük.

Esztit, aki most abbahagyta a mérkőzések vezetését. (Nyugi, videóbíróként még marad!) Közülünk utolsóként fújt bele utoljára. Ádám, a férje, a két csodálatos kislányuk édesapja már korábban abbahagyta, onnan, Hevesből, a tetejéig ment ő is, 214 NB I-es meccset vezetett. Nagyjából abból a nemzedékből Varga Gabi is NB I-es asszisztenst lett.

Mesebeli történet, mondom újra. Alapvetően minden oddsszal szemben van, hogy gyerekkori barátok közül többen ugyanúgy eljutnak az országos keretig. Aztán pláne minden esélyt tagad, hogy a kölyökként egymásra találó pár mindkét tagja FIFA-bíró lesz, s együtt is élik le az életüket. Aztán az meg már már tényleg romkomos látomásnak tűnt volna, hogy mindennek tetejébe úgy alakul, együtt csinálunk majd egy Focival a gyógyulásért jótékonysági tornát felnőtt életünk nagyobb részében. (Abból is már a tizenötödik jön, készüljetek!)

Azt hiszem, az egyetlen, aki sejthette, hogy bármit lehet, bármilyen életünk lehet, csak hinni, s tenni, s nemfeladni kell, Eszter volt. Aki besétált 16 évesen a legvidékibbférfibb közegbe, ami csak létezhet, s mindünk Esztije lett örökre, s mindünk közül a legtovább csinálta.

A hír tehát rövid: Urbán Eszter FIFA-játékvezető huszonöt év után abbahagyta a mérkőzések vezetését. A történet viszont végtelen: mert van Esztink