Különösebb tét nélkül, mondhatni „békés” mederben zajlott a Kazincbarcika és az MTK összecsapása.
A mérkőzés vezetését a tavaszi szezonban némileg háttérbe szorult, sokat „jegelt” Molnár Attila kapta meg, aki élt is a lehetőséggel a bizonyításra.
A mérkőzés kulcspontjai:• 5’ – Korai VAR-vizsgálat: Egy bedobást követően Beriasvili „mászott rá” Rácz hátára a büntetőterületen belül. A videóbíró vizsgálta az esetet, de végül helyesen úgy ítélték meg: ez a kontakt nem ért büntetőt.
• 21’ – Jogos fegyelmezés: Könyves egy kései, rátartásos belépő után gyűjtötte be a mérkőzés első sárga lapját – az ítélet vitathatatlan.
• 28’ – Apró korrekció: Egy fordított ítélet borzolta a kedélyeket, amikor a Kazincbarcika helyett az MTK jöhetett szabadrúgással.
• 49–58’ – Sárga lapos folytatás: A második félidő elején Rácz kapott figyelmeztetést egy könyökösért, majd nem sokkal később Kata is besárgult – bár utóbbi ítélet háttere a nézők számára kissé homályos maradt.
• 85–88’ – Finis és kezezések: Kovács kései belépője Puhtyejevvel szemben sárga lapot érhetett volna, de Molnár ezúttal a zsebben hagyta a kártyát. Pár perccel később két egymást követő kezezésnél a játékvezető kiválóan észlelte a sorrendiséget: először a hazaiak játékosa ért kézzel a labdához.
• 90–93’ – Vitatott esések: A rendes játékidő végén egy MTK-játékos esett el a tizenhatos határán, ám a közvetítésben elmaradt az ismétlés. A ráadásban Varjú lökése a büntetőterületen belül szintén elmaradt a büntető-ingerküszöbtől – ennyi kontakt a szakmai elvek szerint még bőven belefér.
Kulisszatitkok és hangulatA nézőszám hiánya miatt a televíziós közvetítésben szokatlanul tisztán hallatszott Belicza asszisztens hangja.
Ez azonban nem volt zavaró, sőt, kifejezetten érdekes betekintést nyújtott a játékvezetői stáb belső kommunikációjába.
Molnár Attila végül kegyelmes volt a felekhez, és mindössze három perc hosszabbítás után lefújta a találkozót – tegyük hozzá, a látottak alapján ennél többre nem is volt szükség.
ÖsszegzésMolnár Attila összességében korrekt teljesítményt nyújtott.
A mérkőzés leginkább egy olyan tornaórára emlékeztetett, ahol a diákoknak nem sok kedvük van mozogni, a tanár pedig csak bedobja a labdát, hogy menjen a játék.
Dicséret illeti a játékvezetőt, amiért nem próbált meg főszereplővé válni; amit kellett, lefújt, de hagyta a csapatokat kedvükre játszadozni.