Beszélgetés Petri Sándorral, a JB elnökével..
A magyar labdarúgás vezetésében jelentős változások történtek. Ezek közé tartozik az is, hogy a Játékvezető Bizottság elnöke az a Petri Sándor lett, aki negyedszázadon át fújta a sípot, élvonalbeli FIFA-bíró volt, s egy ideig az MLSZ főtitkáraként is tevékenykedett. Olyan ember tehát, akinek a bíráskodásban és a vezetésben egyaránt nagy tapasztalata, s éppen ezért tekintélye is van. Az általa vezetett bizottság túl van a tervkészítés időszakán már a valóraváltáson fáradozik. Petri Sándort arra kértük: beszéljen a JB elképzeléseiről, azokról a változtatásokról, amelyek máris folyamatban vannak.
Miért szűnik meg a titkos küldés?
Az utóbbi években a JB a titkos játékvezetőküldés gyakorlatát követte. Ez azt jelentette, hogy a csapatok és a szurkolók sem szerezhettek előzetesen tudomást arról, kik bíráskodnak a mérkőzéseken. Most ezen változtatnak. Miért és hogyan?
— Az a véleményem, hogy a bírók etikáját, becsületét nem formalitásokkal kell megvédeni. Erre semmi szükség! Különben is, aki nagyon akarta, az megtudhatta, hogy ki vezeti a mérkőzést. A titkos küldés épp olyan fölösleges megkötöttség, mint amilyen az az intézkedés volt, hogy a játékvezetők felfrissülésük érdekében nem mehettek el a Rudas-, vagy más fürdőbe azért, mert ott találkozhatnak, érintkezhetnek élvonalbeli játékosokkal, s ez alkalmat adhat elvtelen barátkozá- sokra. Ügy gondolom, hogy aki ezt akarja, azt megteheti a Rudas-fürdő nélkül is. Mi nyilvánosságra hozzuk a játékvezetőküldést, s két hétre előre elkészítjük. Ezt a gyakorlatot kikísérletezzük, s ha kedvezőek lesznek tapasztalataink, hosz- szabb időszakra is kiterjesztjük ezt a küldési rendszert.
Az MLSZ elnökségének javaslatára a JB úgy határozott, hogy a következő bajnokságban bevezeti a sárga és a piros lapok használatát. Ettől a gyakorlattól a régebbi vezetés mereven elzárkózott. Miért foglaltak állást a színes lapok mellett, s miért nem alkalmazzák már tavasszal?
— Miért ne lenne jó nekünk is az, ami másoknak, hiszen egész Európában felmutatják a bírók a sárga és a piros lapot. Ezt mi is a fegyelmezés jó technikai eszközének tartjuk. Igaz, hogy ettől nem lesz jobb a játékvezetés, de feltétlenül segít a rend, a fegyelem megteremtésében. Egy sárga lap nyilvánosság előtti felmutatása jobban hat a játékosokra, mint egy szóbeli figyelmeztetés, nem beszélve arról, hogy bizonyos mértékig a közönséget is megnyugtatja a tény: a bíró látja és megtorolja a szabálysértést. Meggyőződésem, hogy a nemzetközi gyakorlat követésével használunk a játékosoknak is, akik ily módon megszokják a színes lapokat, tudják, mivel jár, s felmutatásuk alkalmával másként reagálnak majd rá, mint ahogyan tette azt Törőcsik és Nyilasi a Mundialon. Tavasszal, sajnos, már nem tudjuk bevezetni, csak az 1979/80-as bajnokságban, meri kevés az idő ahhoz, hogy ezt országos viszonylatban, kellő felvilágosítás után keresztülvigyük, s a jelenlegi bajnokság versenykiírását menet közben nem akartuk módosítani.
Elméleti vizsga az ellenőrök számára
Felfrissftik az ellenőri gárdát, módszertani változtatásokat vezetnek be, s úgy hírlik, elméleti vizsgák is lesznek. Igaz ez?
— De még mennyire! Teszt formájában felmérjük az ellenőrök felkészültségét, s a vizsga- eredmények alapján minősítjük őket. Az NB I-es mérkőzések játékvezetőinek ellenőrzésével csak a legjobbakat bízzuk meg. Újításnak számít, hogy a jövőben az utánpótlás legtehetségesebb tagjainak fejlődését az országos minősítésű ellenőrök kísérik majd figyelemmel. Módosítunk az ellenőri nyomtatványokon is, a felesleges, formális kérdéseket, rovatokat elhagyjuk. Az ellenőri jelentéseket rendszeresen értékeljük, s ennek megtörténte Után az eredményről, két-három hetes összesítés formájában, értesítjük az illető játékvezetőt is. Így mindenki tudja majd, hol tart, miként ítéljük meg a teljesítményét. Azt is elmondhatom, hogy jelentős formahanyatlás esetén nem riadunk vissza az időleges pihentetéstől, vagy súlyosabb esetben a visszaminősítéstől sem!
A part dobásról, a testtel való játékról, az időhúzásról
A magyar pályákon kialakult egy olyan sajátos ítélkezési mód, amely néhány vonatkozásban eltér a nemzetközi szokásoktól, mégpedig azért, hogy valamilyen formában segítse labdarúgásunk fejlődését. Ha a labda az oldalvonal mentén elhagyta a játékteret, s a bedobást huzavona, késlekedés előzte meg, a bírók az ellenfélnek adták a partdobás jogát. A férfias, kemény, testtel való küzdelem kialakulása érdekében pedig nem fújták le a szabálytalanságok egy részét. Ha a kapus megfogta a labdát, s nem dobta vagy rúgta ki nyomban, labdatartásnak minősítették olyan esetben is, amikor a külföldi bírók nem avatkoztak közbe. A JB-nek ilyen vonatkozásban ml az álláspontja?
— A lehető leggyorsabban vissza kell térni a nemzetközi gyakorlathoz. Az elbírálási mód mindenütt csak egyforma lehet, eltorzulások nem engedhetők meg még akkor sem, ha a rendelkezéseket jó szándék szülte.
— A partdobást csak az végezheti el, akit a bedobás joga illet, az ellenfél birtokába csak úgy kerülhet a labda, ha a bedobást szabálytalanul végzik el. Ha a játékos késlekedik, láthatóan húzza az időt, sürgetni kelL majd figyelmeztetni, vagy beszámítani azt, az időt, amelyet elfecsérel. Minden más ellentétes a szabály tételes előírásaival.
— Ha valaki, akkor én igazán híve vagyok a kemény, férfias játéknak, s nekem is az a véleményem, hogy szinte végletekig engedni kell a testi erő kihasználását, mert ez a labda birtoklásának, megjátszásának egyik fontos eszköze. De a játékosokat megtanítani arra. hogy miként használják ki testi erejüket, nem játékvezetői, hanem edzői feladat.
Nekünk a pályán azt kell eldönteni, hogy a küzdőfelek szabályos eszközökkel harcolnak-e a labdáért és ha nem, akkor sípolni kell! Nincs, nem lehet olyan szempont, amely arra késztesse a bírót, hogy elnézze a nyilvánvaló szabálytalanságot. Az a tapasztalat, hogy éppen a különféle fellökések, taszítások megengedése vezet a .súlyosabb, kirívóbb durvaságokhoz, mert a játékosok hajlamosak arra, hogy jogos vagy vélt sérelmeiket ily módon torolják meg. A lábbal való szabálysértések olyan szembetűnő jelenségek, amelyeket rendszerint, vagy legalábbis az esetek többségében szándékosság szül. Ezért szigorú megtorlás jár. Ezt írja elő a szabály könyv, s az ide vonatkozó rendelkezéseket a magyar pályákon is érvényesítjük. Mindez nem mond ellent annak, hogy a kemény, férfias játékot, a leghevesebb harcot, lökést is engedni kell. Az a tervünk, hogy. tanácskozunk az edzőkkel, megvitatjuk, miként lehetne fejleszteni a testi erő kihasználásának módozatait. Mi ehhez minden segítséget megadunk, például szabálymagyarázat formájában is, de a gyakoroltatás, az elsajátíttatás edzői feladat.
— Arra a kérdésre, amely a kapusjátékkal kapcsolatos esetet illeti, azt felelhetem, hogy az elbírálási módban nagy szerepe van az egyéniségnek. El kell tudni bírálni, hogy a kapus labdatartása kimeríti-e az időhúzás kritériumát. Ha a kapus egy védés után egy ideig kézben tartja a labdát, s körülnézve keresi, hogy kinek rúgja vagy dobja ki, nem helyes automatikusan a sípba fújni. Várni kell, mint ahogyan a Mundialon a játékvezetők egyetlen esetben sem torolták meg, amikor az argentin Fillol, vagy más ezt tette. Ha ez már átcsap szándékos időhúzásba, akkor közvetett szabadrúgást kell ítélni.
— Hangsúlyozom: a nemzetközi gyakorlatot akarjuk követni már tavasszal is! Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy lesznek nehézségeink, hiszen néhány dologban más gyakorlatot kell követni, s ez új beidegzést igényel. Ez nehézséget jelent majd a bíróknak, de a játékosoknak is. A káoszt, a nagyobb zavarokat mindenképpen el akarjuk kerülni. Meggyőződésem, hogy a fokozatosság elvének betartásával elérjük cé- lunkatl EíbVeteSményrendszer
A JB elnöksége már kidolgozott egy szakmai követelményrendszer-tervezetet. Ismertetné?
— Negyedévenként tesztvizsgák lesznek, mégpedig elméletiek és fizikaiak. A cél: ellenőrizni a bírák felkészültségét. Kidolgozunk egy pontértéktáblázatot, s eszerint értékeljük a feleleteket, miként a fizikai próbatétel időeredményeit is. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a játékvezetők továbbra is a lehető legjobb fizikai állapotban lépjenek pályára. Aki nem éri el az igényelt szintet, az vagy nem léphet felsőbb keretbe, vagy lejjebb kerül. Nem követelmény, de ajánlás, hogy a FIFA és UEFA minősítésű bírák sajátítsanak el egy idegen nyelvet.
És aki eleget tess a követelményeknek, s egyéb kifogás sem merül fel ellene, hány éves koráig bíráskodhat?
— Akár ötven év felett is? Nem az a döntő, hogy ki hány éves, hanem az: mire képest Magyar pályákon mindenki addig bíráskodjék, ameddig teljes mértékben eleget tud tenni a kívánalmaknak. Más kérdés, hogy bizonyos előírások ránk nézve is kötelezőek. Az például, hogy a nemzetközi mérkőzéseken való foglalkoztatás korhatára az ötvenedik év!
A JB-nek most új összetételű elnöksége van. Kik alkotják ezt, s a különféle albizottságokban helyet kapnak-e olyanok, akik a régi testületben is tevékenykedtek?
— A kérdés második részére felelek először. Természetesen igényeljük jó néhány olyan régi társadalmi munkás tevékenységét, aki önzetlenül, szívvel akar nekünk segíteni. Csupán a képességeket tesszük mérlegre, s aki eleget tud tenni az igényeknek, azt szeretettel várjuk. Dr. Szilágyi György és Kaposvári József például tagja az új elnökségnek, Fehérvári József, Páldi Ede és Kasza Ferenc pedig albizottságvezető. Az elnökségben elnökhelyettes dr. Szilágyi György, a szervezési bizottság vezetője Szlávik András, a küldőbizottságé Kaposvári József, a jogi bizottságé pedig dr. Neuber Alajos. A JB elnökének szavaiból kiderül, hogy a játékvezetés gyakorlatában jelentős változások lesznek. Kíváncsian várjuk a további fejleményeket, azt, hogy az elképzelésekből mi valósul meg a magyar pályákon, s emelkedik-e majd játékvezetésünk színvonala.