Huszonhárom év után letette a sípot Mihálik Pál

2021-06-19 16:32:51
Békés | Hrabovszky András | Kovács Antal | Mihálik Pál | Vrbovszki Pál |

Utolsó labdarúgó-mérkőzését fújta a közelmúltban Mihálik Pál. A mezőberényi játékvezető 1998-ban vezetett először és május 29-én az Orosházi MTK-ULE–Szeghalmi FC megyei I. osztályú mérkőzésen utoljára.

Mihálik Pál a játékvezetői vizsga letétele után két évet várt arra, hogy ténylegesen is bírói szerelést öltsön.

– 1982-ben kezdtem el futballozni Mezőberényben, végigjárva a korosztályokat, játszottam szülővárosomban­ 1990-ig, majd kölcsönben Csárdaszálláson, és ott ragadtam öt évre. Játszottam a megye egyben, a megye háromban, de a kilencvenes évek közepén mezőberényi színekben az NB III.-ban is – tért ki a játékos-pályafutására Mihálik Pál, aki a visszavonulása után mindenképpen szeretett volna a futball közelében maradni. Bár gondolkodott az edzőségen, végül a másik utat választotta.

Két másik mezőberényi játékostársával, Hegedűs Lászlóval és Frey Mihállyal elment egy játékvezetői tanfolyamra, de a vizsga után – ellentétben a társaival – még nem kezdte el a bíráskodást, folytatta tovább a focit.

– Aztán Buzás Józsi játékvezető addig fűzött, hogy 1998-ban elkezdtem egy Tarhos–Doboz Magyar Kupa-mérkőzéssel asszisztensként – beszélt a kezdetekről Mihálik Pál. – Az első vezetőbírói feladatot még 1998 áprilisában az Orosházi Barátság–Medgyesegyháza II. mérkőzésen kaptam, ami nem is volt egyszerű, hiszen a medgyesiek soraiban sok dörzsölt labdarúgó játszott. Furcsa volt átállni a túlsó oldalra­, de mivel sok labdarúgót ismertem, hamar elfogadtak­, pozitívak voltak­ a visszajelzések. Az is igaz persze, hogy akkoriban még barátibb volt a közeg a pályákon­, mint manapság.
Mivel 30 évesen kezdett el bíráskodni, nagy célokat nem dédelgetett.

– Az NB III.-ba szerettem volna eljutni, ami össze is jött, ahol 2003-tól tíz év alatt mintegy száz mérkőzést dirigálhattam. Nem számoltam, de nagypályán legalább ezer találkozón fújtam a sípot, és számtalan mérkőzést levezettem a különböző kispályás bajnokságokban is.

És ezek között akadt néhány forró hangulatú csata is. Mihálik a méhkeréki meccseket említi, ahol a szurkolók közel helyezkedtek el a pályához, amelynek a talaja akkoriban rossz minőségű volt, és azon bizony nem mindig a játék dominált.

– Emlékezetesek számomra a Szarvas–Kondoros, a Szarvas–Csabacsűd és a Csabacsűd–Kondoros szomszédvári rangadók is, ahol sokszor volt felfokozott a hangulat. Az egyik legnehezebb azonban a Szabadkígyós–Méhkerék találkozó volt, amit Barcsay Attila góljával a vendégek nyertek. A nyolcvannyolcadik percben reklamálásért egy kígyósi játékost kiállítottam, s onnantól még inkább feszültté vált a hangulat. Az ellenőr, Hrabovszki András segítségére is szükség volt, hogy társaimmal el tudjuk hagyni a játékteret.

Mihálik Pál mindig is tisztában volt azzal, hogy hibázhat a pályán, amin azonban minél gyorsabban túl kell lépni, máskülönben újabb hibák következnek.

– Egyébként nem vagyok haragtartó, soha nem tértem ilyen érzésekkel vissza olyan helyszínekre, ahol korábban kritikát kaptam. Tudom, hogy a játékvezető egy szükséges rossz a pályán, és nem tud mindenkinek megfelelni. Maga a játékvezető is érzi, ha jól vezet, amit az is bizonyít, ha mindkét csapat részéről elégedettek a munkájával. Vezettem két Békés megyei Magyar Kupa-döntőt, az egyik, a Kondoros–Szarvas mérkőzés után mindkét edző megdicsért a meccs utáni nyilatkozatában.

Megszokásból az utolsó mérkőzését követő héten is megnézte a játékvezetői küldést, s csak aztán gondolkozott, hogy már hiába keresi a nevét.

– Biztos, furcsa lesz, hogy nem kell készülődnöm a mérkőzésekre, hiszen huszonhárom év nagy idő. Hiányozni fog a játékvezetés, ám Hrabovszki András, a Békés megyei játékvezetők főnöke már jelezte, hogy ellenőrként majd számítanának rám.