Elfogyott a Heves megyei labdarúgó játékvezetők türelme

2020-10-30 19:28:42
Kelemen Attila |

A Heves megyei Játékvezető Bizottság mélységesen elítéli azt, ami az elmúlt két hétben a szűkebb hazánkbeli pályákon a sípmesterekkel történt. „Keményen fogalmazok, még ha nem is leszek népszerű emiatt” – írta a JB elnöke, Kelemen Attila levelét változtatás nélkül közöljük.

„Kezdem azzal: mi elfogadjuk a kritikát. Elfogadjuk azt, hogy egy hétvégén, ideértve minden utánpótlás- és felnőtt-találkozót, a majd’ 60 lejátszott mérkőzésen vannak játékvezetői hibák. Minden igyekezetünk ellenére nem vagyunk hibátlanok. Az amatőr labdarúgás az elmúlt 30 évben, amióta játékvezető vizsgát tettem, rengeteget változott. Ám ma éppúgy, mint évtizedekkel ezelőtt, ezeknek a bajnokságoknak és ezeknek a mérkőzéseknek a közösség építését, a testi-lelki felüdülést kellene szolgálnia, azzal, hogy sportolnak és játszanak egy jót. A cél, hogy a játékosok, edzők, játékvezetők jó közegben és megfelelő környezetben kikapcsolódjanak hétvégén. Egészséges életmód, barátságok ápolása, a hétközi munka elfeledése, tehát szórakozás, sport, versenyzés, normális keretek között. A sport funkciója a közönség szórakoztatása is. Tisztelet a kivételnek, de ez mintha feledésbe merült volna.

Amikor kezdtem a játékvezetést, 30 évvel ezelőtt, még az utánpótláscsapatokban is harc dúlt, ki kerüljön a kezdőbe. Ma létszámhiányos csapatok, két számjegyű eredmények és a játékvezető megfélemlítése, szidalmazása megy hétvégente. Igen, könnyebb volt harminc éve, amikor a kiöregedett futballisták mentek el játékvezetőnek. Akkor a sporik 80 százaléka legalább megyei I. osztályban futballozott felnőtt szinten, vagy még magasabb osztályban! Ma, a 80 fős megyei keretből öten fociztak felnőtt szinten magasabb osztályban. Hogyan lehetne elvárni, hogy hasonló szinten bíráskodjanak, ha tanulniuk kell ezt a szakmát? Jön a kérdés: miért nem alkalmazunk akkor kiöregedett labdarúgókat? Mert nem jönnek, nem akarják magukat szidatni, megveretni bruttó tízezer forintért. A mi fiatal játékvezetőinkben azonban ott a vágy, szeretnék megtanulni a szakmát, hogy jobb játékvezetők legyenek. De ez nem megy egyik napról a másikra. Ehhez idő kell. Ugyanúgy, ahogyan a civil életben. A szombaton végző orvosi egyetem hallgatója hétfőn nem kezd el műteni, hanem – a szakiránytól függően – rezidensként még három-hat évet eltölt, azaz 11 évig tanulja a szakmáját. Vagy vegyük az ügyvédeket, az ötéves egyetem után még három évig bojtárkodni kell. De egy szakma elsajátítása, legyen az kőműves vagy fodrász, szükségük van még 6–12 hónap gyakorlatra, hogy önállóan végezhessék munkájukat. Sajnos a játékvezetésben ez nem így megy. Aki szombaton levizsgázik, az a következő héten már mérkőzéseket vezethet. Persze mi sem dobjuk őket rögtön a mély vízbe, az első félévben csak asszisztálnak, hogy szokják a légkört. Azt a közeget, ami végül elüldözi őket. Az elmúlt öt évben 60 új játékvezető vizsgázott, de közben 58-an abbahagyták, legtöbbjük a megyében uralkodó légkört nevezték meg visszavonulásuk okaként. Félnek, hogy arcul köpik, lefejelik, ököllel megütik vagy éppen hátba rúgják őket.

Heves megye jelenleg abban a szerencsés helyzetben van, hogy minden mérkőzésre három játékvezetőt tud delegálni. Tessék körbenézni a szomszédos megyékbe: Borsodban és Pest megyében a megyei II. osztályban, Nógrádban már a megyei I. osztályban is csak két játékvezető működik hétről hétre. Kérdem én: az a cél, hogy mi is idejussunk? Lassan be fog következni.

Szülőként felháborítónak és elfogadhatatlannak tartom, hogy a gyermekemet egy sportrendezvényen leköpjék, lefejeljék, ököllel arcon üssék. Hogyan fogják elengedni ezeket a fiatalokat a szüleik ilyen közegbe? Gondolom, ezek a „sportemberek” nem szülők, nincsenek gyermekeik, vagy ha vannak is, náluk ez teljesen természetes. Náluk az, nálunk nem. Előbb-utóbb eljutunk arra a szintre, hogy még azok az elvakult, a labdarúgást, a játékvezetést szerető sportolók is elfordulnak a sportágtól, akiket megélhetési játékvezetőként emlegetnek a közösségi médiában. Bárki előtt nyitva az ajtó, meg lehet mutatni, hogy ki mire képes. Aztán a próbálkozó majd szembesül vele, hogy mégsem olyan könnyű 90 percen keresztül minden pillanatot észrevenni, mindig jól helyezkedni, tízfelé figyelni. És ha ne adj isten, valamit másképp látott vagy nem vett észre, akkor a bruttó tízezer forint mellé szembe köpik, lefejelik, hátba rúgják és ököllel arcul ütik.

Elismerjük, elfogadjuk, hogy hibázunk, a legnagyobb igyekezetünk ellenére is, de hogy ezért szembe köpjenek, lefejeljenek, ököllel arcul üssenek, nem tűrjük tovább!

Az ilyen „sportembereket” el kell távolítani, örökre el kell tiltani a megyei labdarúgásból. Nem valók közénk. Meg kell kérdezni a szihalmi csapatot: vajon elutaznak a tavasszal majd oda, ahol nemcsak a játékvezetőket, de őket is halálosan megfenyegették?
Most azokhoz a „labdarúgókhoz” szólok, akiktől soha nem pattan el a labda, akiknek minden passza pontos, akiknek minden kapura lövése góllal végződik, hogy akkor… Akkor majd nem itt játszol a megye III.-ban, hanem a BL-ben és a világ legjobb játékvezetői vezetnek majd neked és még a VAR használata mellett is bizony lesznek olyan ítéletek, amelyekkel nem értesz majd egyet. De amíg nem így van, addig fogadd el, hogy lesznek hibák, lesznek tévedések, amiket nem az ököljog alapján kell elintézni. Mert ez csak SPORT!

Ők is itt kezdték a megye III.-ban, de kaptak időt, türelmet, hogy szakmájuk legjobbjai legyenek. Végezetül szeretném felhívni a figyelmet az Ádám által megálmodott, minden év decemberében megrendezett gyöngyösi tornára, ami a Focival a gyógyulásért nevet viseli és a tavalyi évben 3,4 millió forintot gyűjtöttünk össze a beteg, rászoruló gyermekeknek, hogy ezek is mi vagyunk, játékvezetők!
Sportszerűséget kérek és felebaráti tiszteletet kívánok a labdarúgópályákra!” – zárta szavait Kelemen Attila.