Igazi sportos család az övé válogatott futballista édesapával, NB I-es labdarúgó öccsel. Farkas Tibor azonban játékvezetésre adta a fejét, mi több, az előző szezon végén jubilált, az ötvenedik másodosztályú bajnokiját vezette.
Június első napján Zalaegerszegre vezetett az útja. Oda, ahol a helyi ZTE a Haladás második csapatát fogadta. Márpedig a zalai és a vasi egyletek találkozása mindig pikáns, legyen szó bármelyik osztályról is. Hosszú út vezetett el idáig, hiszen mint azt annak idején a Foci a köbön megírta, Farkas Tibor a második vonalban Felcsúton debütált, még 2009-ben.
Ilyen hamar öregszik? Mert bár január ötödikén még csak a harmincadik életévét töltötte be, alig öt hónapra rá mégis túljutott az ötvenediken, amihez gratulálok. A viccet félretéve: mire a legbüszkébb?
Az idő valóban rohan, de vele együtt szerencsére sikereket is hoz magával, így van mire büszkének lennem - felelte Farkas Tibor. - Az öcsém, Ádám NB I-es játékosként három góljával apu után eredt. Apu sokadszorra lett országos bajnok aktuális csapatával. Anyu remekül fogja össze a családot, így már nemcsak edzői- vagy játékos-, hanem játékvezetői szemmel is tud meccset nézni. De természetesen büszke vagyok arra is, hogy az átszervezés előtt sikerült levezetnem az ötvenedik NB II-es meccsemet. És tényleg rohan az idő. Mintha tegnap lett volna az első?
Aki valamelyest ismeri, pontosan tudja, hogy a civil életben nem az a mogorva, magának való figura: előfordult, hogy a pályán segített a humora, azaz egy poénnal le tudta hűteni a kedélyeket?
A pályán óvatosan kell bánni a humorral, mert mindhárom csapatnak, avagy a játékvezetői teamnek is az a mérkőzés a legfontosabb az adott pillanatban. Persze nem tagadom, volt már rá példa, hogy így sikerült túl lendülni egy szituáción. Az ember nagyjából érzi, mikor, mi lehet a célravezető. Néha azonban hiába áll a feje tetejére is?
Ha már itt tartunk: rutinos játékvezetőként tudja, melyik futballistához miként kell szólni meccs közben?
Szerencsére az NB II-ben a játékosok már érzik, hogy lehet hozzám szólni. Az évek alatt megismertük egymást, vannak közös ?emlékek?, legyenek jók vagy rosszak. A mérkőzés azonban mindig tiszta lappal indul. Egyszer megtörtént, hogy elnézéskéréssel kezdtem, mert pár héttel azelőtt a videó felvétel alapján jogtalanul adtam sárgát műesésért az adott játékosnak. Azon a meccsen egyszer sem esett el. Rájött, hogy nem érzem a faultokat? (mosolyog)
Négy esztendő alatt jutott el az ötvenedik NB II-es bajnokijáig. Elégedett ezzel vagy van hiányérzete?
A miénk egy olyan szakma, ahol az ember soha nem lehet elégedett magával. Többre és jobbra kell vágyni. Akinek nincsenek elérhetetlen álmai, annak az elérhetőek sem válnak valóra. Az átalakítások után a tizenkét profi bíró mögött található húsz fős NB II-es keretben vagyok, amivel sokan elégedettek lennének a hazai négy ezer játékvezető közül. Ősszel reményeim szerint bemutatkozhatom alapvonali játékvezetőként is az élvonalban, de arról sem tettem le, hogy NB I-es találkozó az én sípszavamra induljon el. De addig is minden nap bizonyítanom kell, hogy jogosan vagyok a helyemen.
Miután fentebb említette, nem titok, hogy sportos családból származik, hiszen édesapja a Vasas remek labdarúgója volt, míg öccse az NB I-es Eger futballistája volt. Mit szólt a család a jubileumhoz?
Míg a bemutatkozásomnál kettészakadt a család szülői része, most a jubileumi mérkőzésnél együtt utaztam szüleimmel a meccsre. Az M7-esen érkezett a hír, hogy Farkas Ádám tizenegyesből egyenlített a bajnok Győr ellen, így aznap az első családi gratuláció neki szólt. Az én mérkőzésem nem volt sétagalopp, de szerencsére jutott nekem is a dicséretből. Pedig apu aztán nem elfogult?
Előfordult, hogy a testvére tanácsot adott önnek, netán fordítva?
A kollégáknak sok tanácsot adott már az évek folyamán, de ők nem igen szoktak belőle kérni. (mosolyog) Ezért folyamatosan azt javasoltam neki, hogy a futballra koncentráljon inkább. Míg az ifiben volt, hogy előbb mehetett zuhanyozni, de a felnőtt pályafutása hét évében nem volt kiállítva. Szóval úgy néz, ki hallgat rám.
Van olyan találkozó az ötven másodosztályú bajnokiból, amelyre jó szívvel emlékezik, illetve akad olyan, amelyet elfelejtene?
Voltak jó teljesítményeim és akadtak gyengébbek is. De bármi is volt a meccsen, utána nem tudok aludni, mert pörögnek vissza az események. Aztán másnap lépni kell tovább, levonva a konklúziót. Elfelejteni nem szeretném egyiket sem, mert a legrosszabb is tett hozzá a pályafutásomhoz, de a fenti dolgok miatt egy-egy szürke találkozót csak a jegyzeteimből tudnék felidézni. A debütálásomat, a televíziós mérkőzéseimet és a kiváló hangulatú DVTK-Kazincbarcika, valamint a ZTE?Szombathely II. összecsapásokat ? utóbbit már csak a jubileum miatt is ? viszont biztosan soha nem felejtem el.
Amennyiben minden a tervek szerint halad, az ősztől nem csupán nevében profi játékvezetők működnek közre az NB I-ben. Mit gondol, mi lehet mindennek az előnye és a hátránya?
A hátránya szerintem mindenképp az, hogy a közvélemény majd azt gondolja, hogy nem lesznek hibák, aztán a tévé majd szokás szerint bemutatja, hogy bizony ebben a műfajban is lehet tévedni. Az előnye az, hogy a profiknak nem kell a munkahelyi problémákkal küzdeniük napi szinten, mert csak a játékvezetéssel kell foglalkozniuk. Rengeteg elemzés, továbbképzés, edzés vár rájuk, így fizikálisan és mentálisan sokkal erősebbek lesznek. Drukkolok nekik nagyon.
Talán a legjobb korban van, így, ötven után... A poénon túl: mi a terve, már ami a konkrét jövőt illeti?
Fizikálisan jó állapotban vagyok, és a közel tizenkét év alatt szereztem annyi rutint, hogy tudjam, miben lehet még fejlődnöm. A jó játékvezető is holtig tanul. Mentálisan már fényévekre vagyok tizenkilenc esztendős pályakezdő önmagamtól. Keményen kell még tovább edzeni és tanulni. Ahogy haladtam előre, mindig nehezebb és nagyobb volt a következő lépcsőfok. Így van ez az NB I-gyel is. Azon vagyok, hogy megugorjam. Aztán lehet újabb célokat megfogalmazni.