Iványi Zoltán



Szögre akasztotta a sípot a békéscsabai Iványi Zoltán

Iványi derbi - forrás: focimagazin.hu Forrás: focimagazin.hu - Iványi derbi.

Rangadóval, a Ferencváros–Bp. Honvéd mérkőzéssel búcsúzott el az elmúlt év utolsó NB I.-es bajnoki fordulójában az aktív játékvezetéstől a békéscsabai Iványi Zoltán. A szigorúságáról híres sípmester másfél évtizedes élvonalbeli karrier végére tett pontot.

– Miért most határozott úgy, hogy befejezi a játékvezetői pályafutását?

– Már egy ideje érlelődött bennem. Negyvenhat éves elmúltam, és úgy érzem, hogy erőnlétileg már nem vagyok abban az erőállapotban, hogy folytassam. Évente négy nemzetközi fizikai tesztet kell teljesíteni, és emellett a mérkőzések is megviselik az embert. Érdekes, mivel 2001-ben tettem le a játékvezetői vizsgát, azaz húsz éve, és ebből tizenöt évig működtem az NB I.-ben, mely idő alatt kétszázhatvan élvonalbeli mérkőzést vezettem, és mind a három egy kerek szám.

– Rangadóval búcsúzott, de élete első élvonalbeli mérkőzése is egy különleges párosítás volt.

– Igen, 2006. április 4-én a Vác–Paks találkozón debütáltam, és nemcsak én, hanem a két csapat is újonc volt az NB I.-ben. A mérkőzést egyébként a Tolna megyeiek nyerték meg kettő–nullára, ahol Puhl Sándor volt az ellenőröm, és megdicsért a pályán nyújtott teljesítményemért.

– Visszatérve a búcsútalálkozójára, játékvezetői szempontból nem volt túl nehéz dolga, de a mérkőzés hajrájában akadt egy érdekes eset, amikor – jogosan – tizenegyest ítélt a Honvéd javára, ám azután mégis a VAR segítségét kellett igénybe venni. Amúgy könnyen megbarátkozott ezzel a technikai újítással?

– A VAR-t azért találták ki, hogy a súlyos, nyilvánvaló játékvezetői tévedések kiküszöbölésre kerüljenek. Az ominózus szituációban Adnan Kovacevic tizenegyest érően szabálytalankodott Dusan Panteliccsel szemben, amiért én büntetőt ítéltem. Albert István asszisztens kollégám pontosan látta, hogy a passzt adó Nenad Lukics lesről indult, mely kulcsfontosságú momentum volt. A VAR-buszban sem volt egyszerű megítélni az esetet – ezért is tartott öt percig a várakozás – egy tízcentis lesszituációról beszélhetünk.

– A kétszázhatvan élvonalbeli és számtalan kupamérkőzése közül melyik volt a legemlékezetesebb? 

– A négy Magyar Kupa-döntőt említeném. Egy összecsapáson dől el nemcsak a trófea sorsa, hanem az is, hogy melyik fél indulhat a Nemzetközi Kupában.

– Futsalban kétszer, nagypályán háromszor választották meg az Év játékvezetőjének. Mit jelentenek Önnek a díjak?

– Nagyon megtisztelő és büszke vagyok rá, bár ez is szubjektív döntés. A játékvezetők év közben szinte semmilyen elismerést nem kapnak, így jóleső érzés, hogy ily módon elismerik a tevékenységünket.

– Az jelent némi hiányérzetet, hogy vezetőbíróként nem próbálhatta ki magát a legmagasabb szinten?

– Huszonhat évesen fejeztem be a labdarúgást, és viszonylag későn, harmincegy évesen jutottam el odáig, hogy az NB I.-ben vezethessek, melyet nagy részben Győri László tanár úrnak köszönhettem. Ugyanakkor az kifejezetten előnyt jelentett, hogy korábban futballoztam, mert a játéktéren mindkét szemszögből láttam a szituációkat, tudtam, mit érezhet egy játékos bizonyos helyzetekben, például egy szabálytalanságnál. Manapság már nagyon korán elkezdik a játékvezetői pályát a fiatalok, ami feltétlenül előnyt jelent a karrierjük szempontjából.

 

– Úgy tudom, hogy nem akar elszakadni a játékvezetéstől.

– Természetesen nem, mivel az életem részévé vált. Beszélgetést folytattam az MLSZ Játékvezető Bizottságának két elnökével, Berzi Sándorral és Hanacsek Attilával. Mindketten szeretnék, ha maradnék a játékvezetői közegben. Folytatom a VAR-játékvezetőként végzett munkámat, és ezzel párhuzamosan elkezdem az ellenőri pályát is. Mint ahogy eddig is, igyekeztem segíteni a Békés megyei játékvezetők munkáját, ezután is szívesen rendelkezésre állok, ha kikérik a szakmai véleményemet.

– Nevelt fia, Hursán György a nyáron szerződött Békéscsabáról Pécsre. Mit gondol, a szurkolók láthatják még a tehetséges középpályást lila-fehér szerelésben?

– Gyakorlatilag minden mérkőzésén ott voltam, amin tehettem. Az volt a legjobb, amikor csak ki kellett sétálni a Kórház utcai stadionba, és láttam a fejlődését. Nagy szomorúság, hogy eligazolt, de bízom abban, hogy egyszer még látom majd Előre mezben játszani.

– Adott olyan tapasztalatot a játékvezetés, amit a civil életben is hasznosított?

– A játékvezetés formálja az ember személyiségét. Előtte más mentalitású ember voltam. Ehhez a munkához sok önuralom, önkontroll és kitartás szükséges. Sokszor nem esik jól, ha szembesítenek bennünket a hibáinkkal, de csak akkor fejlődhetünk tovább, ha belátjuk és tanulunk ezekből.

A húszéves pályafutás után búcsúzó Iványi Zoltán statisztikája

A sokak által csak „Iveszként” ismert Iványi Zoltán az élvonalbeli mérkőzéseken betöltött szerep mellett 95 alkalommal volt alapvonalbeli játékvezető, 15-ször tartalék, és 16-szor videóbíró, négy alkalommal (2011 – Videoton–Kecskemét; 2015 – FTC–Videoton; 2016 – Újpest–FTC; 2019 – Bp. Honvéd–Videoton) vezetett Magyar Kupa döntőt. 2004-ben került a Békés megyei Játékvezetői Bizottság kötelekéből az országos kerethez, ahol évente vette a lépcsőfokokat. Az első NB-s mérkőzést a Kiskunhalas–Sátoraljaújhely NB III.-as találkozó jelentette számára 2004 júniusában. Egy év után, 2005 augusztus 6-án már az NB II.-ben is bemutatkozott, a Nyíregyháza–Jászapáti találkozón. Az NB III.-ban négy, az NB II.-ben 95 mérkőzésen tevékenykedett játékvezetőként. Futsalban 2007-ben és 2009-ben, nagypályán 2010-ben, 2017-ben és 2018-ban választották meg az Év játékvezetőjének. Külföldön tizenkét nemzetközi mérkőzésen működhetett tartalék játékvezetőként, ilyen volt többek között a Juventus–Manchester City Európa Liga összecsapás.

Óriási elfogadottságra tett szert

Szpisják Zsolt, az MLSZ Területi igazgatója, korábbi nemzetközi játékvezetői asszisztens az elmúlt évtizedekben sokat dolgozhatott együtt Iványi Zoltánnal a hazai és a külföldi találkozókon is. – A magyar játékvezetés egyik legnagyobb alakja búcsúzott – mondta Szpisják Zsolt. – Szerencsésnek érezhetem magam, hogy pályája elejétől számtalan alkalommal működhettem vele, közte nemzetközi mérkőzéseken is. Személyiségével, kommunikációjával és persze jó döntéseivel óriási elfogadottságra tett szert a játékosok körében. Meggyőződésem, éveket kell várni, hogy hasonló karakterű játékvezetőt láthassunk az élvonalban.

Szurkoltak a megyei kollégák

Ritka az olyan mérkőzés, amikor nemcsak a pályára lépő két csapatnak, hanem a játékvezetőknek is külön szurkolótábora van. Iványi Zoltán búcsúmérkőzésén így volt, hiszen egy busznyi játékvezető-kolléga utazott fel Pestre,akik egy Iványinak szóló molinót is kifeszítettek. – Ennél szebb befejezést el sem lehet képzelni, hogy egy Békés megyei játékvezetői hetes tagjaként (a partvonal mellett Albert István és Medovarszki János, negyedik játékvezetőként Andó-Szabó Sándor, a VAR-játékvezető Csonka Bence, a két VAR-asszisztens, Buzás Balázs és Hanyecz Bence, mint operátor tevékenykedett – a szerző) köszönhettem el az aktív játékvezetéstől. Az is megmelengette a szívemet, hogy mintegy harminc–negyvenfős Békés megyei játékvezetői csapat támogatott a helyszínen, akiknek ezúton is köszönöm a szurkolást! – mondta Iványi Zoltán.

 

Hozzászólások