Nagy Miklós JT-elnök „csapata" gözerővel készül a tavaszta.A rosszmájúak szerint rá is fér a játékvezetőkre, hogy már most elkezdjék „hangolni a sípjukat”. Való igaz, az őszi szezonban jó néhányszor „hamisan szólt a hangszerük”. (Ez utóbbi egyébként nem csupán a rosszmájúak véleménye, hamarosan megjelenő értékelésünk és statisztikánk jóvoltából mindenki szembesülhet az őszi hibákkal.) Futballbíróink tehát javában edzenek: hetente háromszor a Népstadion szoborkertjét övező salakon róják a köröket.

De nem ám csak úgy „hűbe- lebalázs" módjára. A körök száma és irama szigorú szabályok szerint ismétlődik. Az előírtak betartatása, az edzések vezetése Hévízi Ottó feladata. A 60-as, 70-es évek kitűnő játékvezetőjével a szerdai edzésen, a futópálya mellett beszélgettünk, miközben Stamler, Márton, Pillér és a többiek gimnasztikázva „élesítették" az izmaikat.
- Mester, elégedett a tanítványaival?
+ Köszönöm a megszólítást. Bár annak idején valóban szereztem edzői képesítést, mesternek azért nem érzem magam. Meg aztán tanítványokról sem beszélhetünk, hiszen az ő esetükben nem kell technikát fejleszteni, taktikát gyakorolni. Tüdővel kell bírniuk a mérkőzéseket. Olyan erőállapotba kell kerülniük a rajtra, hogy kilencven, vagy ha úgy adódik, százhúsz percig fel tudják venni a meccs iramát.
- Mióta kínozza őket?
+ Tizenöt esztendeje vagyok az edzőjük, Verebes Józsefet váltottam fel ezen a poszton. O itt kezdte a pályafutását, én pedig - úgy fest -, itt fejezem be. Állítom, ez a legnyugodtabb edzői poszt a világon. Tudják a fiúk, mi a dolguk, nem kell noszogatni őket. Bemondom a „telefonszámot", és aszerint futják le az adagjukat.
- Ezt hogy érti?
+ Január harmadikén kezdtük a munkát és az első két hétben mindenki a saját iramában teljesíti a távokat. Eddig az egy-kettő-egy-három-égy-ket- tő-egy volt a bűvös szám. Az első és az utolsó egyes a bemelegítő, illetve a levezető kört jelenti, a közbeeső két egyes az úgymond pihenő kör, a két kettes és a középső hármas pedig maga a „gyönyör". Azt a hét kört teljes erőbedobással kell lefutniuk.
- Ha valakin észreveszi, hogy lazít, akkor a „telefonszám" mellé mond „melléket" is?
+ Eddig még nem volt erre szükség, magukkal szúrnának ki, ha lazsálnának.
Eközben már a bemelegítő kört futotta a csapat. A „főnök", Nagy Miklós is ott kocogott a „beosztottjai" között. Hévízi Ottó, a társaitól külön gyakorló Vágner Lászlóval foglalkozott. Hogy miért, arra a megpihenő JT-elnök válaszolt.
+ Laci már jóval előrébb tart a felkészülésben, hiszen Puhl Sanyival együtt január huszonegyedikén Máltára utazik. Az európai szövetség harminchat éljátékvezetőt hívott meg erre a kétnapos, továbbképzésszerű tanfolyamra, s minket az a megtiszteltetés ért, hogy öt másik nemzethez hasonlóan két főt küldhetünk a szigetországba.

Amíg Hévízi stopperrel a kezében tesztelte a kétszáz méteres távokat futó Vágnert, tovább beszélgettünk Nagy Miklóssal.
- Elnök úr, mint „főnök", vagy mint mozgást szerető ember van jelen az edzéseken?
+ Csakis az utóbbi miatt. De nem csupán én, több túlkoros kolléga is lejár ide. Maczkó, Eőry, Hornyák, Lázin, Drigán is együtt mozog a fiatalokkal. Nem akarok nagy szavakat használni, de a jelenlegi és a volt játékvezetők igen erős baráti közösséget, nagy családot alkotnak. Az edzések után is együtt maradunk, elkártyázga- tunk, beszélgetünk és viccelődünk.
- A most folyó munka után is van kedvük tréfálkozni?
+ Az biztos, hogy a felkészülésnek ebben a kegyetlenül nehéz szakaszában egy-két embernek az arcára fagy a mosoly. Nemcsak a hideg miatt...
- Hány főből áll a „csapata"?
+ Az országos keretben jelenleg nyolcvanegy játékvezető neve szerepel, közülük huszonötharminc fő, a pestiek, illetve a környékbeliek készülnek itt a Népstadionban. A vidékiek egyénileg, illetve megyénként, csoportosan edzenek. Február huszonnegyedikén viszont a teljes keret három napra Tatára költözik. Ott majd kiderül, ki, milyen lelkiismeretesen végezte a munkát. Aki időhatáron belül teljesíti a vizsgafeladatokat, az foglalkoztatható a pályán is.
- Mi vár a „bukottakra"? Ön szerint lesznek ilyenek?
+ Eddig is voltak, s bár ne legyén igazam, de úgy vélem, ezután is lesznek. Egyszeri javítási lehetőséget biztosítunk azoknak, akik valamilyen oknál fogva kihullanak a rostán.
Nekik három héten belül kell megismételniük a tesztet, ha akkor sem felelnek meg, végleg kikerülnek a keretből.
Vágner ezalatt a negyedik kétszázat is „megette". Hévízi mindegyik táv végén fennhangon közölte vele az időeredményt. Az ötödik hossz után sem lépte túl a stopper a harminc másodpercet.

+ Csodálatos eredmény - jegyezte meg halkan Nagy Miklós. - Nemhiába emlegetik Lacit Puhllal azonos kategóriában. Egyetlen pechje van: egyidős Sanyival. Szerintem még így is van esélye hasonlóan nagy siker elérésére.
Vágner kirobbanó erőállapota egyébként nem véletlen. Néhány évvel ezelőtt a díszzászlóalj parancsnoka volt, jelenleg is hivatásos katonatiszt, így aztán nem áll távol tőle a testedzés.
Közben Bede futott el mellettünk. Nagy Miklós a nyurga játékvezetőről is mondott néhány szót.

+ Meglátszik Ferin, hogy versenyszerűen sportolt. Á BKV Előrében futballozott, jelenleg a keret legjobb futójának számít. Talán elég annyit mondani: háromezernégyszáz métert teljesít a Cooper-teszten. Ha így folytatja, szép jövő elé néz.
- A fizikai felkészítés mellett mekkora hangsúlyt fektetnek az elméleti edzésekre? Mert hát valljuk be, hiába futóbajnok egy bíró, ha „fejben fáradékony".
+ A tatai edzőtáborban írják majd meg a fiúk az elméleti tesztet. Az enbé-egyeseknek a huszonöt kérdésből álló csomagot kilencvenöt százalékos eredménnyel kell teljesíteniük, míg a másodosztályú keret tagjainak kilencven százalék a határ. E tekintetben nincs különösebb gond.
Amíg a társaság a levezető köréhez készülődött (Nagy Miklós is futással vezette le a beszélgetést), az edzővel az öltöző felé sétáltunk.
- Hévízi úr, labdás edzéseket soha nem tart?
+ De igen, csakhogy nem a felkészülési időszakban. Szezon közben, keddenként és csütörtökönként óriási derbiket játszanak a srácok.
- A tatai tesztig hogyan alakul a program?
+ A futómennyiség marad, az intenzitás nő. Lebontjuk a távokat, az iramfutást helyezzük előtérbe. Február elejétől pedig a kétszáz méterre fektetjük a fő hangsúlyt.
- Nem túl monoton ez a munka?
+ Lehet, hogy az. Éppen ezért, kikapcsolódásképpen egy-egy terepfutással megspékeljük majd a programot. Ami még újdonságnak számít: az edzéseket olykor aerobikkal vezetjük fel. Bekapcsoljuk a magnót és mehet az „ugra- bugra".

Persze, megfelelő komolysággal...

Az edzés befejeződött.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a résztvevők futva érkeztek vissza a Népstadion toronyépületébe. Ennyire azért nem lelkesedtek be az elvégzett munkától. Lehet, hogy már Tatán járt az eszük? Kétszer ötven méter egyenként 7.5 másodpercen belül, kétszáz méter maximum 32 másodperc alatt, Cooper-teszt (12 perces futás), minimum 2700 méter teljesítésével. Mindezt két órán belül kell teljesíteniük. No és persze az elméleti vizsga.
Hány meg hány feltételnek kell megfelelni ahhoz, hogy aztán az embert több ezren megemlegessék...