Európa és Latin-Amerika volt a házigazdája az első 14 világbajnokságnak - kínálta magát a gondolat, hogy más kontinensek is felkerüljenek a vb-térképre.

A FIFA 1988-ban Zürichben a felkészületlen Marokkó, a válságban fuldokló Brazília és a visszalépő Chile ellenében, azaz jelentős riválisok híján ítélte oda a világ vezető gazdasági hatalmának a rendezési jogot, bízva a monumentális stadionokban, a professzionális infrastrukturális háttérben, no meg a temérdek bevándorló futballszeretetében.

 

Ebben nem is kellett csalatkoznia. Az 52 mérkőzésen átlagban 69ezren, összesen 3,6 milliónyian voltak a lelátókon, ami mostanáig még úgy is rekord maradt, hogy 1998-tól már 32 csapat vív 64 meccset. Az Egyesült Államok túlélte a csoportkört, a vb színvonala pedig azt, hogy sem Franciaország, sem Anglia nem volt ott a 24-es mezőnyben; hogy a zambiai válogatott e vb selejtezői során szenvedett testületileg halálos repülőbalesetet; hogy ezen a világbajnokságon bukott meg dicstelen módon doppinggal az isteni Diego Maradona; és hogy itt rendezték a futball- vb-történelem minden bizonnyal legrosszabb döntőjét is, de egészen bizonyosan az első gól nélkülit. Puhl Sándor játékvezetésével.

 

Puhl és Márton Sándor összesen tíz mérkőzésen működött közre az Államokban. Márton hatszor lengetett, közte a bolgár-német negyed- és a brazil-svéd elődöntőn, míg Puhl két csoportmérkőzésen (Norvégia-Mexikó 1-0, Brazília-Svédország1-1), egy negyeddöntőn (Olaszország-Spanyolország 2-1), továbbá játékvezetői pályafutása csúcsaként a brazil-olasz döntőn bíráskodott.

 

Az olasz-spanyol meccs után Puhl rosszakarói között (voltak és vannak szép számmal?) általános volt a vélekedés, hogy ezzel amerikai vb-karrierjénekvége, Mauro Tassottit ugyanis egy brutális könyöklésért elfelejtette kiállítani ? kész szerencséje, hogy a videofelvételek bizonyították, az olasz jobb-bekk Puhl háta mögött nyírta ki a spanyol Luís Enriquét, így legfeljebb a partjelzőre lehetett az esetet ráhúzni. No meg Tassottira, aki tízmeccses eltiltást kapott, és amit ennél is jobban fájlalhatott: a döntőjének is lőttek.

 

Nem úgy Puhlénak, aki részben Palotai Károlynak köszönhette, amiért rá gondoltak a FIFA hatalmasságai. Nála közelebbről senki sem láthatta, amint a vb-fináléjának (1970) két résztvevője megfő a tűző kaliforniai napon, így aztán lejátssza minden idők egyik leggyengébbjét és leghosszabbját is, az elsőt, amelyet tizenegyesek döntenek el. És amelynek végén egy sótlan majdhogynem európaias brazil válogatott nyer, csak hogy a közülük is a legkevésbé brazilos mai szövetségi kapitány, Dunga a magasba emelhesse a Világkupát.

 

Elkapta a pillanatot

Három nappal 39. születésnapja után megkapta élete legnagyobb elismerését: első magyarként ő vezethetett világbajnoki finálét.

Hogyan értesült a hírről? Meglepte a döntés?

Az ilyenre nem lehet készülni, erre nem lehet várni, egyszer csak megkapja az ember. És elkezd körülötte forogni a világ, mintha nem is ezen a Földön élne. Ezt ugyanis nem lehet, pontosabban nem szabad elrontani!

 

Ekkor már túl volt egy ifjúsági és egy felnőtt Európa-bajnokságon, egy UEFA-kupa döntőn, több nagy nemzetközi meccsen, sőt az 1994-es vébén is fújt már háromszor. Nem idegesítette magát a finálé előtt?

 

Csak amiatt, hogy nem tudtam rendesen kommunikálni az iráni és a paraguayi partjelzőmmel, ugyanis alig beszéltek angolul. Egyébként viszont minden rendben volt, ilyenkor a játékosok is tudják, hogy akit odaküldenek, az képes levezetni a döntőt, többségüknek klubszinten már dirigáltam, ráadásul mindkét csapatnak ráadásul korábban a vébén is, már rég kialakult egyfajta tekintély. Pedig Tassotti negyeddöntőbeli elmaradt kiállítását hiába nem húzták rám, mert tényleg nem láthattam, ettől én még tudom, hogy ott és akkor rosszul helyezkedtem.

 

Honnan látta meg, hogy Romário lesről indul? Megérzés vagy szerencse? Jelzem, az 1996-os Európa-bajnokság német-angol elődöntőjén Kuntz meg nem adott gólja aranygól lehetett volna ? nem adta meg és akkor is helyesen döntött.

 

Tudtam, hogy minden meccsen van egy olyan pillanat, amit el kell kapni, ha az megvan, nem lehet baj. Ez volt Romário lesállása, amit a paraguayi nem jelzett, én befújtam, és Romário hiába ragozta volna tovább az ügyet, nem hagytam.

 

Szöveg eredetije: http://www.fourfourtwo.hu