Karácsony előtt egy nappal még női Bajnokok Ligája-mérkőzésen, Madridban volt jelenése Urbán Eszternek. Az ünnepi készülődés emiatt korábbra került a gyöngyösi FIFA-játékvezető programjában, aki az ugyancsak FIFA-bíró párjával, Farkas Ádámmal és két gyermekükkel várja a meghitt pillanatokat. No meg a rokonlátogatások sorát.
– Közösen díszítjük a karácsonyfát, de a mostanihoz képest kicsit később, jellemzően 22-én – mondja Eszter. – Nagy a család, így már 23-án elkezdtük a rokonlátogatásokat. Istenmezeje az első állomás, ahol Ádám édesanyjáékat kerestük fel. Huszonnegyedikén délelőtt Bogácson a nagymamához megyünk, délután pedig anyukám és a testvérem jön hozzánk. Huszonötödikén Ádám apukájáékhoz autózunk Mátrafüredre, ahol Ádi tesóival is találkozunk, majd az unokatestvéreim következnek. A 26-a már újra itthon zajlik.
A karácsonyi menüt illetően nem gondolja túl a történetet a Farkas család. Halászlé vagy valamilyen más halétel mindig kerül az asztalra.
Ádi szeret főzni, viszont a családfő helyzetét könnyíti, hogy az Istenmezején elkészített halászléből bőven jut másnapra is, ahogy a túrós csuszát sem kell külön elkészíteni. A sok utazás miatt tekintélyesebb mennyiségű ételt fölösleges felhalmozni. A hal azonban nem csak karácsonykor kedvenc, a gyerekek a hétköznapokon is szívesen fogyasztják, miként a játékvezető házaspár is így van ezzel, mert ugye – és nem a VAR miatt – a „vonalakra” illik vigyázni. Süteményből is lesz bőven, közte a nagyobb lány, Luca kedvencével, a marcipángolyóval. A hétéves gyermek elárulja, hogy bizony ő titkos füzetre vágyik, míg három és fél éves húga, Lara csillogós angyalkát szeretne. Az édesapa szerint ez aligha jelent teljesíthetetlen kívánságot a Jézuska számára. A könnyen megnyíló, nagyon közvetlen gyerekek arra is szívesen válaszolnak, mit szeretnek legjobban a karácsonyban.
– Azt, hogy együtt van a család – közli Luca, míg Larácska annak örül, amikor díszítik a fenyőt. Az ünnepi köntösbe bújtatott örökzöld ágainak egyikén feltűnik az Istenmezeje SE 1926 csapatának kis méretű zászlaja is. A lobogó pedig kínálja a kérdést, vagyis hogy idén hány országba sikerült eljutni a nemzetközi játékvezető duónak.
– A bekövetkezett egészségügyi gondok miatt az idei év sajnos nem sikerült túl mozgalmasra, mindössze négyszer kaptam küldést külföldre – készít gyorsmérleget Ádám. A kilométerek gyűjtésben ezúttal Eszti aktívabb szerepet vállalt. – Hétszer utaztam, amiben volt egy távoli célállomás, mégpedig Costa Rica, ahol az U20-as női világbajnokságon majd’ egy hónapot töltöttem – tekint vissza a sípmesternő, kiemelve, hogy az évet madridi BL-mérkőzés zárta (a Real Madrid női csapata az albán Vllaznia ellen játszott), ahonnan tegnap ért haza.
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) égisze alatt tevékenykedő játékvezetőként Farkas Ádám és Urbán Eszter sokat van távol a közös otthontól, ezzel együtt tetemes időt töltenek együtt gyermekeikkel. Ez mégsem ellentmondás. Az életvitel, az időbeosztás eltér a hétköznapi(bb) emberekétől, ám a hivatásukat tekintve ez a megszokott, a gyerekek pedig apáék távollétei során a család jóvoltából jó kezekben vannak. A 2022-es év mégsem csak a pozitívumokról szólt.
– Nálam a sérülések rányomták a bélyegét a februártól szeptemberig tartó időszakra. Rám járt a rúd, de szerencsére az ősz már jól ment, egészen november végéig. Ettől fontosabb, hogy a gyerekek legyenek rendben, és szerintem ők boldog, kiegyensúlyozottak – mondja Ádi, majd Esztire pillant, mintegy átadva neki a „labdát”.
– Engem elsősorban az fogott meg lelkileg, hogy Ádi milyen problémákkal küzd, amelyek megoldásában persze végig mellette álltam. Ezenkívül és már más előjellel, nagy hatást gyakorolt rám a Costa Rica-i vb, ahol életem első nagy FIFA-rendezvényén videobíróként tevékenykedhettem.
A szót itt Luca veszi át, büszkén említve, mennyire szeret balettezni, és táncosnak készül, mi több, már sokszor ő segít a kisebbeknek. Ezalatt Larácska túljut a „ráhangoláson”: édesanyja ölében vagy éppen a karácsonyfáról levett díszt mutatva énekli a Hóembernek se keze, se lába című dalocskát. Minden idillinek tűnik.
– Amikor összeköltöztünk, két táskával a kezünkben léptünk be a lakásba – eleveníti fel a múltat Eszti.
– Hálásak vagyunk a sorsnak, hogy a munkánk egyben a hobbink is. A játékvezetői pályafutásnak köszönhetően jutottuk el oda, hogy most már saját házban élhetünk, van két gyönyörű gyermekünk és azzal foglalkozhatunk, amit valóban szeretünk és szívesen végzünk. Elégedettek vagyunk, hogy mindezt sikerült elérni, miközben azt csak mi tudjuk igazán, mindez nem magától jött. Rengeteg lemondással járt és sokéves munka előzte meg. A tét és a felelősség pedig óriási, egy-egy ítéletnek hatalmas jelentősége van.
Az esti fáradtságot pedig az jelzi, hogy Lari fürdéshez készülődik. A több mint jelzésértékű pólólevetésre Eszti gyorsan reagál, így az utolsó, a jövőt firtató kérdés megválaszolása Ádira marad.
– Fogadalmat nem teszek, kívánság viszont van, ez pedig az, hogy egészség legyen a családban. Az idei év is megmutatta, hogy nincs ennél lényegesebb.