Interjú Szabó Zsolttal

2022-11-05 10:49:01
Szabó Zsolt |

1624 mérkőzés emlékeiben kutakodtunk a korábbi FIFA-bíróval.

Az NB1.hu a jövőben számos új rovattal jelentkezik, kezdésként az „Első és utolsó” nevet viselő kérdezz-felelekkel, amelyben a magyar futball jól ismert szereplői osztják meg velünk egy-egy téma kapcsán az elsőt, illetve az utolsót. Ezúttal Szabó Zsolt korábbi FIFA-játékvezetővel beszélgettünk, aki visszaemlékezett a siheder Sergio Ramos habitusára, felidézte a fegyelmi tárgyalást, ami csak számára végződött büntetéssel, és azt is, amikor Király Gábor egy meccs után megvárta őt a parkolóban.
 
Emlékszel az első NB I-es találkozódra?
Természetesen. Nem nehéz a dolog, mert amikor abbahagytam a játékvezetést, készítettem egy kis füzetet, amelyben az összes mérkőzésem ott van, pontos időponttal, saját magam által adott osztályzatokkal. Kis betűkkel írtam bele, tehát szemüveg kell hozzá, amit bizonyára sok szurkoló már húsz évvel ezelőtt is javasolt volna nekem.
Azt az 1996-os Vác-Pécs mérkőzést persze enélkül sem felejtem el. Akkor minden idők legfiatalabb játékvezetője voltam az első osztályban, szerencsére olyan meccset kaptam, ami talán magától is lement volna. Olyan sportszerű volt a találkozó, hogy a játékosok azt se vették volna észre, ha közben én lemegyek a pályáról. Az eredmény is ezt tükrözi, 5-0 volt.

Akkor biztosan megvan az is, hogy az utolsó NB I-es meccsedre milyen osztályzatot kaptál.
8,6-ot kaptam Megyebíró Jánostól, aki az ellenőr volt a találkozón. Alapesetben, ha a bíró jól lehoz egy átlagos mérkőzést, arra 8,4-es osztályzat jár, az efölötti már valami extrát jelent. Itt viszont szerintem nem volt ilyen, ez a 2018-as Újpest-Debrecen játékvezetés szempontjából nem volt nehéz, úgy gondolom, hogy a jó osztályzat inkább a pályafutásomnak szólt, sem mint ennek az egy meccsnek.
Ebben a fordulóban egyébként a Balmazújváros-Fradit is választhattam volna, ám mivel az előre is nagyon parázs meccsnek tűnt, tartottam tőle, hogy ha ott bármilyen hibát vétek, akkor évekig arról lesz majd szó, és az alapján emlékeznek majd rám. Így hát a bronzéremről döntő csatát választottam, amin szintén fontos volt, de a játékosok „vigyáztak rám”, nagyon sportszerű összecsapás volt. Mivel a Fradinak, az Újpestnek, és a Lokinak vezettem pályafutásom során a legtöbb meccset, adott volt, hogy e három csapat utolsó fordulóbeli meccsét fogom választani.

Az első tizenegyes, amit megítéltél?
Erre nem emlékszem pontosan, a kezdő játékvezetők többnyire serdülő és ifjúsági meccseket fújnak. Ez annyira nem maradt meg bennem, de valószínűleg jogos volt, hiszen most is itt vagyok, túléltem.

Az első igazán kemény szitok, amit meghallottál a nézőtérről pályád során?
Az, hogy szidják a játékvezetőt, hozzátartozik a játékhoz. Amikor a szurkoló megveszi a jegyet a mérkőzésre, tulajdonképpen ez is benne van az árban. Persze már az első meccsemen is voltak ilyenek, de amikor több ezer ember kórusban szidott, az soha nem érdekelt igazán.
Viszont volt egy Puskás Akadémia-Pápa mérkőzés az NB I-ben, amit a felcsúti stadionépítés miatt Székesfehérváron játszottak, nem túlzok, nagyjából 30 ember előtt. Itt volt egy pápai szurkoló, aki szerintem csak azért utazott ennyit, hogy engem szidjon. Ez borzasztó volt, de az ember persze nem szólhat ki ilyenkor, még ha szívesen tenné is. Mikor a szünetre mentünk, megláttam őt és egy széles mosollyal kiintettem neki. A második félidőben már nem szidott, pedig nem hiszem, hogy jobban vagy rosszabbul vezettem volna a meccset.

Ki volt az utolsó játékos, akit kiállítottál?
Hú, na ehhez puskáznom kell a füzetemből. Barczi Dávid, második sárga lappal egy Videoton-Vasas meccsen 2018 februárjában, de már meg nem tudom mondani, miért. Ugyanebből a szezonból viszont emlékszem a Haladás stadionavatójára a Fradi ellen. Ott Priskint Tamást állítottam ki, már volt egy sárgája és kakaskodni kezdett Predrag Bosnjakkal. Tüzes mérkőzés volt, Tamás a végén elvesztette a türelmét, ezért adtam neki a második sárgáját.
Egyébként ezután a meccs után várt meg engem a parkolóban Király Gábor. Már alig voltak ott, csak egy autót láttam a parkolóban, amiről kiderült, hogy az övé volt. Megköszönte, hogy levezettem a mérkőzést, szombathelyiként nagy élmény volt neki a stadionavató.

Az utolsó nemzetközi meccs, amelyen játékvezetőként működtél?
2011-ben egy Dinamo Bukarest-Hapoel Tel-Aviv EL-mérkőzés. Emlékszem, Solymosi Péter volt a tartalékbíró a stábban, és a meccs előtt viccesen azt mondta, ha adok egy tizenegyest, ő beszalad és elrúgja. Azóta nem hiszek az ígéreteiben, hiszen három büntető volt azon a mérkőzésen, de egyszer sem tette ezt meg. Összesen 1624 mérkőzésen működtem közre valamilyen minőségben a játékvezetői stábban, ha mindre nem is emlékszem, mindegyiknek meg van a sztorija.

Az első sport, amit gyerekként kipróbáltál?
Természetesen a foci, de hamar a játékvezetésre terelődtem. Egy általános iskolai focizás során összevesztünk egy társammal egy vitatott kezezésen, állítólag össze is verekedtünk, így az osztályfőnök eltiltott engem a focitól. Így tévedtem le a Kőbányai Lombik csapatának edzéseire. Itt csapatkapitány is voltam, de nem azért mert én voltam a legjobb focista – mert például Wéber Gábor, a kiváló autóversenyző nálam jobb volt, és egy csapatban fociztunk – hanem azért, mert én tudtam mindenki telefonszámát, így én hívtam fel mindenkit pénteken, hogy szombaton leszünk-e elegen a meccsre. Egy itteni edzőmeccsen, ahol nem játszottam, az edző adott nekem egy sípot, és mondta, hogy levezethetem a találkozót. Utána megdicsért, hogy milyen jó érzékem van hozzá. Bele is kezdtem a tanfolyamba, amit elsőre még abbahagytam, de a következő évfolyamban már végigcsináltam, így 1989-ben 17 évesen levizsgáztam.

Az utolsó nyaralásod?
Van egy térkép az irodámban, amelyen kis zászlók jelölik, hogy hol jártam játékvezetőként. Európában mindössze két ország maradt ki, Feröer-szigetek és Luxemburg. Ezért úgy döntöttem, ha nyaralni megyek, távolabbra megyek, mint Európa. Így jártam Kuala Lumpurban és Thaiföldön, de most nem emlékszem pontosan, hogy melyik volt a legutóbbi, ezek még a járványidőszak előtt történtek.

Ki volt az első világsztár futballista, akinek meccset vezethettél?
Sok kiemelkedő játékossal találkozhattam a mérkőzéseken, a legnagyobbak közül az első Alan Shearer volt, neki 2005-ben egy Heerenveen-Newcastle UEFA-kupa meccsen fújtam. De 2002-ben például Dániában egy U17-es Eb-n vezettem meccset a spanyoloknak, ahol az egyik védő Sergio Ramos volt.

Már fiatalon is a bírók réme volt?
Fogalmazzunk úgy, hogy már akkor is nehezen kezelhető játékos volt. A futballisták megmaradnak az emberben, ennek a korosztálynak utána még későbbi tornákon is vezettem két-három meccsét, ő rá kifejezetten emlékszem. De nem jellemző a világsztárokra, hogy problémásak lennének, legtöbbjük tudja, hogy a játékvezetővel partnerként kell működnie, és profin állnak hozzá ehhez.

És az első edző, akit a lelátóra küldtél?
Voltak páran, bevallom az elsőre nem emlékszem, de egy érdekes sztorim fűződik Pintér Attilához. Őt még soproni vezetőedzőként állítottam ki az asszisztensével együtt, de akkor még nem volt automatikus az ezzel járó eltiltás. A fegyelmin végül mindenkit fel is mentettek, egyedül én kaptam büntetést. Na nem az MLSZ-től, ugyanis annyira hosszú volt a tárgyalás, hogy mire leértem az autómhoz, lejárt a parkolójegyem és több ezer forintra büntettek.

Mi volt az utolsó sikered a civil munkádban, amire különösen büszke vagy?

Projektmenedzserként dolgozom a Fővárosi Vízműveknél, ahol a Sportkör vezetése is a feladataim közé tartozik. Négy éve egy sporttelepfejlesztési programot hajtottunk végre: egy új műfüves pályát és egy új öltözőt is építettünk 90%-os állami támogatásból. Sokszor támadják a politikát, hogy nem fektet a tömegsportba, na ez pont egy ellenpélda, hiszen a futballcsapatunkban sok fiatal van, illetve van öregfiúk csapat is. Ez egy nagy fejlesztés, amire büszke vagyok, mert ezek ott maradnak akkor is, mikor az én elnöki mandátumom már lejárt. Ráadásul a mostani gazdasági viszonyok között az sem biztos, hogy a sportkör be tudná vállalni az egyébként nem csekély 10%-os önerőt, így örülök, hogy ez a projekt már akkor megvalósult.