Hétről hétre botrányos a tolnai JB...

A Tolna vármegyei bajnokság harmadik vonalában Szedres–Madocsa találkozót rendeztek vasárnap. Ha a megyei Játékvezetői Bizottságon múlik, elmaradt volna a sokak által várt rangadó, de a két csapat megegyezett abban, hogy szükség-játékvezető közreműködésével lejátssza – a végén a Böde Dániel vezette vendégek örülhettek.

Mindkét csapat becsülettel készült a nagy csatára, csak a Játékvezetői Bizottság „felejtett el” bírókat küldeni…

Tolna vármegyében járunk, a megyei harmadosztályban, annak is a Keleti csoportjában.

A négy forduló elteltével egyaránt négy-négy győzelemmel álló Szedres azt a Madocsát fogadta a hétvégén, amelynek kispadján Böde Dániel ül, s amelynek csapatkapitányi karszalagját a paksi klubikon bátyja, István viselheti.

A Sportál értesülése szerint a két együttes már a mérkőzés előtti napokban tudomást szerzett arról, hogy a megyei Játékvezetői Bizottság nem gondoskodott bíróról a vasárnap 15 órára kiírt találkozóra. Hogy szimplán feledékenységből, vagy kicsinyes bosszúból (különböző fórumokon fellelhető beszámolók szerint egy héttel korábban a Kajdacs–Szedres meccsen hat piros lapot osztott ki Kiss Gergely, a játékosok szerint a bíró provokálta őket, míg a spori állítja, a futballisták viselkedtek minősíthetetlen módon vele szemben…), nem tudni, utólag talán már nem is érdekes.

Már csak azért sem, mert a mérkőzést végül megrendezték – szükség-játékvezetővel.

A két csapat tudniillik megállapodott abban, hogy az a Lacza József fújja a sípot, akit Szedresen és Madocsán is nagy tisztelet övez. A Paksi FC pályafenntartója éveken át irányította a Szedrest, míg egy idény erejéig futballozott Madocsán, hajdanán pedig még Böde Dániel edzője is volt Pakson. A hozzánk eljutó információk szerint kiválóan működött közre a végül 3–1-es vendégsikert hozó találkozón.

Azon a találkozón, amelyen Böde István két gólt szerzett, de a hazai kapuba betalált a Dunaújvárossal és a Debrecennel is bajnoki címet nyerő, a profi futballtól 416 NB I-es mérkőzéssel a háta mögött visszavonuló Éger László is.

Karrierem során még soha nem játszottam olyan tétmeccsen, amelyre ne küldtek volna bírót hivatalból, úgy tűnik, negyvenhat évesen ennek is eljött az ideje… – mondta a sportal.hu-nak a kilencszeres válogatott védő. – Én már azért futballozom, hogy jól érezzem magam a pályán, hogy a lefújást követően a társakkal együnk egy finom pörköltöt, esetleg megigyunk mellé egy jó sört. Nyilván ma is úgy megyek fel a játéktérre, hogy nyerni akarok, de már nem mindenáron. Örülök, hogy Szedresen is győztünk, mégiscsak rangadó volt, ám ennél is fontosabb, hogy jó hangulatú és sportszerű meccset vívtunk, ráadásul mindkét fél szerint kiváló bíráskodás mellett. Hogy a megyei szövetség miért nem jelölt bírót, nem tartozik rám, nekem az volt a fontos, hogy játszhassunk.”

Mindehhez csupán annyit: a Magyar Labdarúgó Szövetség adatbankja szerint a csoport másik öt mérkőzésére küldött játékvezetőket a JB, sőt még asszisztenseket is delegált, igaz, a Györköny–Sióagárd meccsre csak egyet…